|
Témaindító hozzászólás
|
2014.09.19. 20:12 - |
(a játék végéről nincs szöveges feljegyzés) |
[9-1]
//Arruna Licia Van//
*Éppen egy hatalmas gyomros után kerül földre, mikor megjelenik előtte valami vörös fekete összemosódot árny, mely úgy mozog, hogy a kicsit szédült lány először fel sem fogja az eseményeket, de a felétől kezdve már tökéletesen követi az eseményeket. Inkább nem áll talpra és nem mozdul meg, a tátott szája miatt különen sem tudna, meg nem akarja zavarni a nagy csatát, szóval inkább csak visszavonja a fénykardját.
Legszívesebben elsáná magát, mikor Mestere végül ránéz a már megszokott rideg kegyetlen szemeivel, érzi ahogy megforgatja benne gondolatban a fénykardját. TT_TT
Zavartan pattan fel.*
- Emm... - *Kezd bele szokásos módon, miközben kissé oldalrafordítja a fejét és a földre szegezi tekintetét. Nem csak a rendkívül mellbevágó mellizmok miatt, hanem azért mert mostanában egy kicsit még nehezebben megy neki az egész kapcsolatfelvétel a Mesterével, ráadásul mikor legutóbb találkoztak Arruna sírt és attól fél, ezt Darth Maul nagyon lenézi és még talán mérges is lehet rá, most pedig még ez is. Arruna tök béna volt és a földön ülve teljesen kiszolgáltatottan talált rá Mestere... Nem sokmindent lehet mondani ilyen helyzetben...* |
//MESE & Darth Maul//
A robotok könyörtelenek, a legbrutálisabb beállítások mellyel operációs rendszerük futt, mintha előre látnák mozdulataidat, teljesen olyan hatása van az egésznek, mintha jedik ellen vértezték volna fel őket, mikor képbe kerül a lézerkardod, akkor mintha mozgásuk összhangba került volna. Körözni kezdenek körülötted, ezzel megzavarva téged, hiszen nem is sejtheted honnan fog mozdulni az első robot. S mikor az egyik végül megtáltosodik és feléd lendül, egy másik hátulról mér rád támadást. A robotok teljes összhangja, rendkívül rémisztő lehet számodra a kilátástalan helyzet, azonban mielőtt túlságosan is szorúlna nyakad körül a hurok, csupán egy foltot látsz elshunnai és három robot darabjaiban hullik az erdő talajára. A robotok figyelme ekkor az idegen közbeszóló felé irányul, rólad teljes egészében megfeledkezve. S miután sikerült egyáltalán feldolgoznod, hogy mi is történt, mesteredet látod pőre felsőtesttel. Mozgása előre meghatározott módon történik, mint aki olvasna a robotok elektromos áramköreiben és tudná mi vár reá. Könnyedén "táncol" arrébb a különböző lövedékektől, vagy a masszív android testtől, mely súlyát kihasználva lökné fel, avagy egy pusztakezes harci fogással próbálná meg földre küldeni. Ahhoz sokkal több kell, hogy túl tegyenek az eszén. Alig telik el fél perc, de már csak a sistergő kábel szaga érezhető a levegőben, a veszély elmúlt.
*Darth Maul lezser mozdulattal törli le homlokáról a verejtéket, majd miután a masszív mozgástól felggyorsult levegővételét sikerült megzaboláznia Arruna felé pillant. Tekintete beszél helyette: a mit keresel itt? - kédést tökéletesen tükröztetve.* |
//Arruna Licia Van//
*Megkönnyebbül, mikor a lény felhagy az üldözéssel, már majdnem kardot rántott hogy elpusztítsa, de még épp időben távozik. Különös volt a sérülése, de Arruna úgy sem tehetett volna vele semmit, a lénynek magának kell túlélnie, ha egyedül nem tud akkor pedig pusztulnia kell és életteret hagyni más lényeknek. Ez a természet rendje, ezt még a szülőbolygólyán megtanulta.
Kicsit pihegve áll meg az üldözés után hiszen ez tényleg egy intenzív üldözés volt. Egy hatalmasat sóhajt, hogy megszűntesse oxigánhiányát, majd miután légzése és pulzusa visszaáll a normálisra végre felfigyel a vízfolyásra és első gondolata, hogy milyen jól esne neki egy korty víz. . . Ahogy egyre közelebb halad fénykard hangját hallja. Biztos benne, ezt a hangot nem lehet mással összekeverni. . . Már majdnem elkezdene sietve lépdelni a cél felé, mikor a sötétben felvillanó szempárokat lát meg. Megtorpan majd bizonytalanul tesz egy lépést hátra, szerencsére nem hallották meg, még ki tud hátrálni és esetleg keresni egy másik utat. Nem akar fejjel a falnak rohanni. . . ahogy hátrálna egyszercask egy gally reccsenése hallatszik a lába alól.*
- Basszus... - *Suttogja szinte hang nélkül, de már nincs értelme halknak lenni az összes szem ráfókuszál és a robotok azonnal támadásba lendülnek. Hatan-heten lehetnek, de hihetetlen sebességük és tudásuk megrettenti a lányt. Mi a fenének vannak itt, miért vannak aktiválva és ki az a vadállat aki ilyen beállításokkal futtatja őket? Ez emberfeletti!! Ilyen reflexei a nexunak nincsnenek!
Megpróbál elmenekülni abba az irányba ahonnan érkezett, de gyorsan rá kell jönnie hogy úgy nincs esélye. Azonnal elé kerülnek hihetetlen sebességgel és egy jól irányzott mozdulattal visszarúgja az egyik, a többi pedig azonnal ráveti magát. Arruna azonnal talpra ugrik, ha a földön kapják el meghal, ez már nem vicc, nem olyan mint eddig a vadállattal vagy a tűkkel. Ez vérre megy! Nem is kell neki több, hogy fénykardot rántson és úgy próbáljon meg megküzdeni velük, de hat ilyen robot ellen nincs esélye, ez szinte egyértelmű.* |
//MESE//
A vadállat, ha közelebbről megnézed sérült, ami megmagyarázza a vándorlásának az okát, hogy erre a "nyugodtabb" helyre keveredett. A seb olyan, mintha egy hozzá hasonlatos vadlény tette volna, nem pedig lőfegyver, vagy más technikai eszköz által ütötte sérülés. A vadmacska egy ideig követ téged, azonban amint ráeszmél, nem ártani akarsz neki, rádhagyja, majd inkább az erdő mélyébe veti magát, ahol nyugalomra lelhet.
Az izgalom azonban cseppet sem áll meg, ahogy egyre mélyebbre kerültél az erdőben hangokat hallhatsz: vízfolyás hangját, mely mellé mintha lézerkard jellegzetes vibráló hangja párosulna, amely arról tanúskodik, mintha valaki a jedik jellegzetes fegyverét használja a közelben. Talán pont a mestered az?
Elindulhatsz a hang irányába, azonban mielőtt a helyszínre érnél, különböző, robotokat látsz meg az erdő sűrűjében lapulni. Vörös szemük negatív programról árulkodik és ahogy egy gally megtörik lábad alatt, fejüket feléd fordítják és téged tekintenek nagy ellenségüknek. A robotok harci tudással vannak ellátva, így igen meggyűlhet a bajod, hogyha csak puszta kézzel, akrobatikus képességeidre hagyatkozva próbálsz meg ellenük küzdeni. Azonban kérdéses, hogy vajon mit keresnek itt ezek a technikai eszközök? |
//Arruna Licia Van//
*Egy hangosabb szusszanással nyugtázza, hogy túljutott az első akadályon, örömmel nyugtázza, nem sérült meg. Az erdő egyre indásabb és vadregényesebbé válik, ahogy a szíve felé halad. Óvatosan kerülgeti a belógó tüskés vagy mérgezőnek vélt növényeket. Szinte ránézésre meg tudja mondani mely növény veszélyes és melyik nem. . .
Egy pillanatra nekidől az egyik fának, majd felnéz, de a fák sűrűjében alig látja az eget a feje felett. Mikor elrepül fölötte a madárszerű lény, akkor esik csak le neki, hogy tulajdonképpen nem látott semmilyen élőlényt ezen az egyen kívül. Először vállat von, hogy biztos a csapdák miatt lehet, majd komolyabban elgondolkodik, nem valószínű, hogy az állatok beleesnének ezekbe a csapdákba, hiszen sokkal körültekintőbbek, mint a humanoidok. Mikor ezen eleget elmélkedett hírtelen elindul, hiszen így is elég időt töltött el egyhelyben álldogálással.
Hatalmas szerencséjére éppen akkor lendül előre, mikor a lény karmaival felé nyúl, így csak súrolja a vállát és csak ruháját tépi szét (mely meglepő módon egy kezeslábas testhezálló egybe ruha). A hat karomnyom végigtépi a bőrruhát vállától a lapockája aljáig, de saját bőre szerencsére megússza.
Azonnal előreugrik majd kézen átfordulással érkezik a földre két méterrel arrébb.*
- Mi a. . . - *Álmélkodik el a különös lény láttán, arcára rémület helyett azonban izgatottság ül ki, hiszen ez az állat olyan fenséges, hatalmas, erős és gyönyörű számára hogy szavakba sem tudja önteni.
Habozik, tanácstalan hogy ragadjon e fénykardot vagy sem, ám végül úgy dönt, nem teszi, mivel egy ilyen remek példányt nem ölhet meg csak úgy. . . Ezért inkább vele született talpraesettségére és ügyességére hagyatkozva akrobatikus mozdulatokkal kerüli el a szörny csapásait ugrik fel faágakra vagy éppen egy korhadt, kidőlt farönkön átsuhanva keres védelmet, míg eldönti, mitévő legyen. Nem akarná megölni az állatot. . . Hátha le tudja rázni.* |
//MESE//
A furcsa anyaggal lekent tűk pályarészét remekül teljesítetted, még te magad is elcsodálkozhatsz, hogy a régi időkhöz képest mennyit fejlődtél, hiszen egy karcolás nélkül megúsztad a dolgot, azonban az elmúlt időben lelkedet edzetted, nem testedet, így szervezeted igényelte azt a kis pihenést, amit megállóddal teszel.
Lehetőséged van körül is nézni eme pillanatban. Az erdő eléggé sűrűbbé vállik az út további felében, ha továbbra is a tűk elől kellene menekülnöd, feltételezhető, dolgod nehezebb lett volna, hiszen sosem tudhatott mikor akadnál fent egy fa ágában, vagy esnél el egy teljesen várratlan ponton kimagaslodó gyökérben. Ráadásul az erdő hangulata rendkívül torz. Látsz némely őshonos madárszerű lényt egyik ágról a másikra röppenni. De mégis, mintha az állatvilág kihalt lenne itt, pedig ez egy erdő... az ember feltételezné mindenhol ott vannak a természetes környezetükben, de nincsenek. Ez némileg aggaszthat, főleg, ha a tudásodban áll a hely természeti részének feléíptése, köztük állatvilága, melyből bizonyosan tudhatott, hogy melyik évszakban milyen lények lakják az erdőt, ha a különböző vadállatok keltik föl érdeklődésedet.
Egyetlen dolog magyarázza meg a dolgot, valami nagyobb, erősebb fenevad járhatja a zöld rengeteget. S hamarosan eme sejtelmed - hogyha gondolatban eljutsz eddig a pontig - már érezheted is magadon eme vérmes szörnyeteg pillantását, és ha nem sietsz, hosszú, éles körmeit is két válladba mélyeszti!
 |
//Arruna Licia Van//
*Azt remélte mestere "megmentésével" kapcsolatuk valamelyest meg fog változni, tekintve hogy érzéseit ezen első alkalommal mutatta ki ilyen kendőzetlenül. Nem sokra számított, hiszen nem egy álomvilágban él, de így is kissé meglepődött, hogy mestere olyan mintha azóta se lenne ott, kora hajnalban szinte éjjel tűnik el, sőt akár napokra is lemehet a térképről.
Morci halála megviselte Arrunát, így az első hónapban nem követte mesterét, hiszen neki is szüksége volt egy kis magányra és rendszerezésre. A sors különös fintora, míg a jedi templomban volt, gyűlölt meditálni, ostobának és feleslegesnek tartottam, melyet csak mestere kedvéért és a büntetés elkerülése érdekében tett meg. Most azonban teljesen magától áll neki és érzi, ahogy közelebb kerül az erőhöz, és ez megerősíti. Talán a jedik és a sithek épp olyan szélsőségesek? Régóta forog a fejében ez a gondolat.
Mestere távolléte és a közelmúlt megerőltető eseményei hatására nem is meglepő, hogy az elmúlt hónapokban nem ragadta magához fénykardját, ugyan végig oldalán függött, hiszen e nélkül meztelennek érezné magát.
A második hónap vége felé viszont már égett a kíváncsiságtól, hogy mestere vajon hova tűnik el. Úgy döntött megfigyeli, majd követi, pontosabban utánamegy mindenféle lopózás vagy titkolózás nélkül, végül is ő a mestere, miért ne követhetné?
A ligetről már első pillantáskor sem tudta eldönteni, hogy tetszik e neki vagy sem. Ahogyan beleszív a kissé kénes levegőbe fáradtság keríti hatalmába. Csupán egy éve van itt, mégis mintha egy élet állna már mögötte. Behunyt szemmel lépdel párat előre, mikor lába alól kattanást hall. Azonnal kinyitja a szemét és remek reflexei és egy szaltó segítségével elugrik a tű áradat elől. Kissé döbbenten nézi végig, ahogy a sav szétmarja a fa kérgét.
Izgatottan tekint végig a több méter hosszú veszélyzónán, de még csak el sem tűnődik rajta, mi tévő legyen. Régen mozgott már egy jót, egész berozsdásodott, miért is ne "szórakozhatna egy kicsit".
Néhány lépést hátrál, hogy lendületet vehessen, majd nekirohan, elrugaszkodik és beleveti magát nyakig a lecsóba.* |
//Darth Maul//
*Két hónap telt el az eset óta, amin keresztül kellett mennie annak az őrült idióta mesterkedése miatt (Morci :| ) és cseppet sem tetszett neki, hogy ilyen könnyedén elkapták. Ezen sürgősen változtatni akart és intenzív edzésbe kezdett. Nem törődött senkivel és semmivel, ő elhatározta, hogy igenis erősebb lesz, hogy a jövőben megelőzze az ilyen alantas támadásokat. A tanítványának is midőn meglepő, de megfeledkezett szólni erről, s ahelyett, hogy rendes mester-tanítvány módjára megbeszélte volna vele a dolgot, inkább konokul hallgatott. Persze Arruna észrevehette az elmúlt időben furcsa viselkedését. S nem is lenne meglepő, hogy mestere iránti érdeklődésből megpróbálja kideríteni, hogy mégis a zabrak min munkálkodik már egy ideje.
Darth Marul ezúttal a szálláshelyüktől nem messze húzódó liget övezte erdőben volt, mely mélyéről egy hegycsúcs magasodott a narancssárgás-szürkés ég irányába. Arruna, mikor beteszi a lábát az erdőbe, rögtön egy furfangos csapdát fedezhet fel, amit egy taposóaknához hasonlatos szerkezet miatt lép működésbe, melyre óvatlanul rálépett, lévén szinte láthatatlan volt a szerkezet a moha lepte talajon. Különböző apró tűk kezdtek repdesni ide-oda, az egyiket láthatja is becsapódni egy fa törzsébe, mely valamiféle savas hatás miatt elkezdett elenyészni. Egy biztos: nem lenne jó, ha eltalálná a tűk egyike. A veszélyzóna több méterig tart és Darth Maul jelenléte az erdő közepéről jön, így csupán a kíváncsiságán múlik, hogy beljebb merészkedik, vagy inkább hagyja az egészet...* |
(a játék végéről nincs szöveges feljegyzés) |
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A portált szépítő kódokat köszönöm a 
