Témaindító hozzászólás
|
2014.09.24. 14:12 - |
pamparam |
[6-1]
//MESE//
Tulii elkeseredett próbálkozása, hogy a szörnyet elzárja nem arat sikert. Lény áttöri akármivel is reteszelte el az ablakot. Berwynn ekkor nyitja ki szemeit, összeszűkült pupillái azonnal a támadóra fordulnak, nyakában a nyaklánc erőteljesen rezeg. Elvetődik, hogy a lény ne rá landoljon, s egyenesen a szoba másik felébe siet az ágyon átcsusszanva. Tulii elé érkezik, s a lény felé fordul, ám fegyvere a lény mögött van. Fegyvertelenül állnak a szörnnyel szemben, de ha Tulii kezdeményezne Berwynn nem engedi, hogy a lényhez közelítsen.
Könnyen szemügyre vehető a bestia. Egy hatalmas méretű farkasember. Pofájából véres nyál folyik. Karmaival idegesen kaparászik, miközben ugrásra készül. A bestia felpattan. Berwynn két kézjelt mutat, majd felemeli tenyereit a bestia fele fordítva, s az aard jel segítségével kilöki a lényt az ablakon. Olyan lendülettel találja el a bestiát, hogy az kitöri az ablak széleit, ahogy kirepül. Megrázkódik a szoba, ahogy a fal egy része leomlik, megnövelve az ablak méretét.
A bestia visítva zuhan a földre. Fekszik egy darabig, míg a katonák körbeveszik, majd felugrik ellöki őket, átugrik a palota falán és elrohan.
- Minden rendben van? Megsérültél? – Berwynn Tuliihoz lép, végignéz rajta. Úgy tűnik minden rendben.
A jólöltözött írnok nyit be ijedten, kezében egy lámpással.
- Melitele nevére, mi történt? – Ijedten néz körbe a szobában, s miikor meglátja a rombolást, melyet a szörny okozott, mintha hirtelen mindent értene. Sőt a meglepettség is elillan tekintetéből… - Én mondtam Foltest királynak, hogy nem ér rá. Én megmondtam, hogy nem szabad egy percig se halasztani. A szentségit! – Káromkodja el magát, majd Tuliiékra néz. – Elnézést a kellemetlenségért. Azonnal intézkedek, hogy új szobát kapjanak. – Azzal meghajol és távozik.
Rövid időn belül pár szolgáló érkezik, hogy átpakolják a witcher és Tulii holmiját. Berwynn kardjához nyúl az egyik. A witcher ránéz, ettől a fiú megtorpan. Berwynn felkapja a két kardját, majd az ajtó fele indul. Ő már látja, hogy itt valami egészen mély pocsolyába dugták a lábukat.
Megérkeznek a szobába, épp olyan nagy, mint az előző, csak a bútorok elrendezése más. Berwynn az ágy előtt leterített prémre térdel, miután mindenki távozott, s lehunyja a szemét. Nem tűnik túl kényelmesnek, mégis szinte minden alkalommal így szokott pihenni.
- Mit tudsz a farkasemberekről? – Teszi fel a kérdést váratlanul a lánynak. Hiszen úgy tűnt mintha aludna. |
//TULII//
A szellem említésére is kirázza a hideg.
- Gondolod? – kérdezi leplezett zavarral, miközben az ágyhoz sétál és leteszi oda magát. - N-nekem? Ízé… a klánomnak? – hebegi a kérdésre. Zavart pislogással tekint a szoba egy hideg sarkára, megszámolva az azon lévő repedéseket.
- A klánom sok uralkodóval szimpatizál – feleli meg végül a kérdést. - De fogalmam sincs arról, hogy az úr miről beszélt. Nem hivatalos ügyben jöttem el otthonról, és az, hogy ráismert klánomra már egymagában is meglepő. Direkt nem tartom ezt szem előtt – húzza elő a viselt farkas prémje belső zsebéből az említett érdekes fémből kiöntött, kör alakú medaliont.
Kezében játszadozott vele, leellenőrizve, hogy a lánc, melyre fel van fűzve, egyben van e még. - Netán valamiről tudnom kellene…? – kérdezi bizonytalanul a vajáktól.
- Igen, úgy tűnik – helyesel, közben körbetekint a szobán, kiselőadást tartva, hogy Tanuria királyságában miféle vendégszobát kaptak annakidején. A sokadik lassú reakciónál teszi fel az aranykérdést, hogy „Figyelsz?” – és miközben odapillant, s azt látja, hogy a vaják nem úgy néz ki, mint aki ébren van, már viselkedésileg, külsőleg eléggé olyan… inkább nem fárasztja tovább. Eldől az ágyon, lassacskán pedig elnyomja az álom.
Morogva fordul egyik oldaláról a másikra. Az ablakon a Hold fénye bevilágít, a párnába túrva fejét próbálja kizárni a zajokat, de azok hangosabbak a kelleténél. Felmorran, nem tetszik neki. Lassacskán pedig ráveszi magát, hogy feltápászkodjon, és az ablakhoz menjen megnézni, mi ez a zűrzavar.
A pár lépés folyamán akasztja a medált a nyakába, ruhája alá rejtve, mely a jelek szerint a tenyerében maradt mielőtt elaludt volna, és lusta volt visszagyömöszölni eredeti helyére. Fáradtan pillantott ki az ablakon és próbálta felfogni az eseményeket. Homlokát ráncolta, amikor kezdte felfogni a látottakat. Varázslatok cikáztak, fegyverek csattogtak, de mindközül a legrémisztőbb pont azon ablak felé tartott, amelyben ő kihajolt, megnézni, hogy mégis, mi a szösz van, ki szeretne hideg vizes vödröt a nyakába kapni.
- B-Berwynn, baj van! - Azonnal elhátrált az ablaktól és bereteszelte, bár tudta, ez a bestiát úgy se tartóztatja fel. Kétségbeesetten nézett a meditáló vaják felé, majd félve nyelve egyet, vont kardot. |
//MESE//
A szobában végre Berwynn is kifújja magát. Fel sem vette a sértéseket, melyeket útközbe kapott, hiszen ez csak természetes. Egy mutáns az csak egy mutáns marad, bármit tesz.
- Inkább olyan volt, mint aki szellemet lát. – Fordul a lányhoz komolyan. – Most már tényleg kíváncsi vagyok, egész pontosan mi köze van a klánodnak Temeria királyához? – Piszkálja a csőrét, hogy a jegyző szerint Tulii tud valamit…
Miközben a válaszra vár, kényelembe helyezi magát, leveszi a kesztyűt, a mellvértet és a kardokat. Mindet a sarokba támasztja, majd a szőnyegre térdel.
- Úgy tűnik az éjszakát kénytelen leszünk itt tölteni. – Sóhajt egy hallat. Nem szeret királyoknál időzni… sem mágusoknál… sőt a vadonon kívül máshol nem szeret maradni. Minden alkalommal belefolyik valami kellemetlen, világi ügybe.
Nem sokkal később a witcher meditálásba kezd, s csupáncsak annyit mond néha, ühümm, úgy téve, mintha figyelne a lányra…
Az éjszaka közepén Tulii hangokra ébred. A witcher nem mozdult meg, ugyanabban a pózban van mint eddig. Mintha ő nem hallaná, pedig neki egész hangos lehet, ha Tulii felébred rá. Ha az ablakhoz fáradsz, akkor meglátod, hogy a belső udvaron nagy felfordulás van. Őrök kergetnek valami szőrös, nagydarab lényt. Egy varázslónő varázslatokat szór, villámot, tüzet, de csak feltüzeli a bestiát. A lény a falon kezd mászni, kikerülve a nyilakat és egyéb lövedékeket. Szájában egy katona lábával. A pofája véres, ahogy a mancsai is, s egyenesen az ablak felé mászik. |
//TULII//
Eleinte megpróbálja állni a witcher pillantását, végül belátja, hogy képtelen így a vaják szemeibe nézni. Mikor a férfi elmosolyodott, némán horgasztotta le a fejét. Ám a reakción meghökken, döbbenten emeli fel a fejét és néz szembe a vajákkal.
- Köszi – zavartan süti le szemeit. S bár eme szavaktól megkönnyebbült, ahogy egyre közelebb értek a királyi udvarhoz, annál inkább kezdett ismét úrrá lenni rajta a bizonytalanság.
A fogadtatás igencsak érdekes számára, az írnok hangjára kirázza a hideg, a katona jelenléte pedig rémisztő. Azonnal a fogadóban történtek elevenednek fel előtte, félve nyel is egyet, csak úgy sajogni kezd az orra, a fémkesztyű puszta gondolatára. Berwynnt használva élő pajzsnak igyekszik elrejtőzni mögötte, a lehető legkisebbre összehúzva magát. Mikor ismét negatív jelzőkkel rivallnak rá, őszintén elgondolkodik azon, hogy miért nem fiúként jött a világra, ahogy azt szülei is akarták volna?
Kellemetlen mosollyal az arcán néz a katonára, mikor is halovány döbbenet váltja fel mimikáit az írnok reakcióját látván. Mikor elcsendül klánja neve, zavartan pislog oldalra. Ha tudnák az igazat!
- I-igen, ez csak természetes – igyekszik mosolyt erőltetni arcára, ám’ cseppet sincs ínyére ez a megtévesztés. De muszáj ezt a játékot űznie, ha nem akarja magukat bajba sodorni. Főleg, hogy klánja felfogása ellen vallana, ha meghátrálna a kihívás elől.
Mikor magán érzi Berwynn tekintetét vállát megvonva, némán tátogva üzeni a „Fogalmam sincs miről hablatyol” – szöveget.
- Valóban, jó rég volt ^^” – helyesel. - Biztosíthatom, édesapám és testvéreim jó egészségnek örvendtek, mióta pár hónapja útnak indultam. Elképzelhető, azóta egy-két heggel gazdagodtak… Lyriában portyázó Aquariolra vadásztak – osztja meg az írnokkal, mintha csak az időjárásról beszélgetnének.
Meglepődik, hogy nem járulhatnak a király elé, lévén fontos ügyben hívatták a witchert, de akkor vajon mi akadályozza meg a látogatást? Kérdőn néz Berwynnre, hátha van valami hozzáfűzni valója ehhez, de amikor az írnok a szállásról kezd beszélni, és oldalán álló wichert megszégyenítő módon kezelni, felfújt arccal válaszol.
- Az istállóba?! De hát segíteni jött! – ráeszmélve hanghordozására, zavartan pislog párat. – Nem ő, ő velem van, ő is jön a vendég lakosztályba – felel normális ember módjára, hebegva-habogva.
- Rendben, köszönjük – reagál a csengőt illetően, s mikor az írnok kilép, mint aki egy feszült maszkot dobhat le magáról, úgy sóhajt fel, s lép az ajtó melletti falhoz, hogy a hideg téglába fejelhessen. Szinte érzi klánja tagjainak szorongató kezét torkánál…
- Ez az ember nagyon furcsa volt – jegyzi meg, miután elszámolt ötig és sikerült összekaparnia magát, Berwynn irányába fordul várakozóan. |
//MESE//
A király kastélya a város észak-nyugati csücskében található. Fallal van elválasztva a várostól, s itt a krantén még komolyabban van betartatva. A kapu előtt fél tucat őr áll, s egy jólöltözött, nemesnek tűnő ügyintéző, vagy írnok formájú fickó. Megállítanak titeket.
- Mi járatban van erre egy witcher? Ha munkát keresel, akkor a kocsma… - Egy katona állja utatokat díszes páncélban, ám az írnok belé fojtja a szót. Idegesítő, alacsony, szemüveges, túlsúlyos fickó. Nem kedvelhetik, mert a katona majdnem saját kardjába dől, mikor meghallja a hangját.
- A witchrert a király hívatta, és azt parancsolta, hogy amint ideér, azonnal vigyük hozzá. – Idegesen ingatja a katona a fejét miközben arrébblép a férfi útjából, ám téged ismét megállít.
- És a kis csitri? – Erre a jegyző dühösen rivall rá, s a „helyére” küldi, majd Tuliihoz lép, s erős hajlongások közepette kéri elnézését.
- Nem tudtuk, hogy „A klán” is értesült a hírekről. A mindenit, tényleg olyan körmönfontak, mint ahogy a legenda mondja. Tessék befáradni kisasszony. – S ahelyett, hogy valami koszos kis kifutófiú, egyenesen ő kísér be titeket. Berwynn kérdőn néz rád, hogy mi az hogy tudsz valamit?
- Hogy van az édesapja? Remélem jó egészségnek örvend testvéreivel együtt. Régen nem tiszteltek meg minket a látogatásukkal. Örülök, hogy ilyen ínséges időkben a segítségünkre sietnek. – Egy futár rohan szembe veletek, majd súg pár mondatot a férfi fülébe. Az egy kissé zavartan fordul felétek.
- El..elnézést aa kellemetlenségekért… de a irálynak komoly dolga akadt. Foltest az elnézését kéri, és arra kérné önt és.. – Berwynnre néz – Háziállatát, hogy a holnapi napig halasszák el a találkozót. Addig természetesen felajánljuk a vendég lakosztályt a kisasszony számára. Ha megengedi akkor odavezetem önt. – A witcherre néz.. – Kisasszony, a mutánssal mi legyen? Szállásoljuk el az istállóban? – Akárhogy is dönt Tulii, a férfi odavezeti őt/őket a szállására. – Bármilyen óhajuk van, használják a csengőt az asztalon. – Ezennel zavartan meghajol, s sietve távozik.
|
[6-1]
|