|
Témaindító hozzászólás
|
2014.09.24. 16:01 - |
does not compute |
[10-1]
//MESE//
- Mármint A Klán intézte a szállást – javítja ki, nem tulajdonítva Lyv érdemének a fogadóba való betéréskor történteket. Kedve lenne megölni a pultost… - Egyáltalán honnan szerezted azt? – kérdezi gyanakvóan, kósza pillantást vetve a lány nyakában függő medalionra, ezzel egyértelművé téve, mire is kívánt utalni szavaival. Hangsúlya mintha csak a „Mikor loptad el a dh’ointól?” - kérdést tartalmazta volna magában.
- Ez nem egy kósza kirándulás, ahol apró játékokból nyerhetsz dolgokat, szóval ne kérj ostobaságokat – jegyzi meg afféle dorgáló hangnemben, mikor a kivitelezésről fecseg. Emlékeztetve a nő számára is egyértelmű célokra.
Lyv tanácsára csak morran egyet, ha akarna, se lenne képes a hátán feküdni, ám csak azért is oldalára fordul, hogy ne adja az engedelmes kutya látszatát. Meg így jobban rálát a fürdőző nőre, mégha sajnos a paraván a kelleténél többet takar, és a dézsa oldala sem áttetsző. Bezzeg, ha a természetben lennének! Semmi sem gátolná a szemnek azt, amit látni kíván. Elméjében eljátszik eme gondolattal, képzeletének fellegét a lány kérdése pukkasztja ki.
Arca elkomorodik, mintha csak olyan hallott volna, amit nem akart.
- Lényeges ez? – kérdez vissza szűkszavúan, elhatárolódva a válaszadástól. Tekintetét az ágynemű rozsdabarna huzatára vezeti. Pillantása messze réved egy pillanatig, majd lehunyja szemeit. Mély levegőt véve.
- Mi történt az erdőben? – mély levegő vétel után vett erőt magán a kérdés feltevésének. Lyv talán most hallhat először valódi kérdő jellegű hangsúlyt mondanivalója végén. Látszik rajta, hogy nehezére esett idáig eljutnia. |
//LYV//
Egyetértően bólint. Neki is gyanús a csend. Vihar előtt szokott ilyen lenni.
- Azzal mindenestre, ha a távolba révedsz pihenés helyett, nem oldasz meg semmit. A legjobb lenne kihasználni a kényelmes ágyat amíg teheted. Ha igazad van és valami történni fog, annál inkább… - Próbálja burkoltan lerázni, ami össze is jön. Végre kilép az ajtón. Mély levegőt vesz, már érzi a puha ágyat, mintha csak moha lenne…
Mikor belép az ajtón, s találkozik a gyanakvó és sértő szempárral, minden jó érzés elszáll belőle. Lemondóan fújja ki tüdejéből a levegőt, miközben a fürdő előtt lévő paravánhoz lép. Leveszi a köpenyét és felakasztja, majd a szíjakkal kezd babrálni.
- Nem akartam a többiek pihenését zavarni, azzal hogy egész éjjel kötést cserélek a hátadon… - Mondja, miközben leveszi a cipőjét, felfedve apró zöld lábát. – Mellesleg ez így sokkal kényelmesebbnek tűnik – Teszi hozzá csalóka mosollyal, miközben egy mozdulattal megszabadul a fűzőjétől. Ahogy leteszi a fűző felfedi a sorba állított tőröcskéket, melyek a belső béléshez vannak erősítve. Mikor már csak az ing és a nadrág van rajta, megáll és Iorveth felé indul, kezében a kenőccsel. Mikor a tünde ellenkezni kezd, megtorpan. Nagyon nincs kedve ehhez ezen az estén, így nem sokat erőszakoskodik. Szerencsére ennyi energia is elég. Mikor a tünde eléggé nekivetkőzött az ágyra parancsolja. Lelkiekben már felkészül rá, hogy a mai estét is alvás nélkül fogja tölteni.
- Különben is én intéztem a szállást, talán megérdemlek egy kis kivételezést. – Folytatja előbbi beszélgetésüket, ezzel is oldva a feszültséget, amit a seb keltett. Egy kancsó friss vizet hoz a tiszta kádból, kellemes, langyos hőmérsékletű, egy tiszta törölközőt is magához vesz, majd az ágyhoz megy. Az ágyon Iorveth mellé térdel a hátának merőlegesen fordulva. Eltávolítja a kötéseket, a törölközőt a vízbe mártja, majd azzal kezdi el letörölni a vastag kenőcsréteget a férfi hátáról. Mikor ezzel kész van a törülköző másik oldalával megtisztítja a sebet. Lyv megdöbbenésére sokat javult, a gyulladás szinte teljesen eltűnt és az erek sem tűnnek olyan megterheltnek körülötte.
- Sokat javult. – Mondja szelíden, s hallatszik hangján, ő is megkönnyebbült. – Az éjszakára szabadon hagyom, be sem kenem. A természet a legjobb orvos, majd a levegő rendbe hozza. – Mi más mondatot is várhatott egy driádtól. – Ha lehet, akkor inkább hason feküdj az éjjel. – Lemászik az ágyról, ezzel „engedélyt” adva, hogy Iorveth azt csináljon, amit akar. A kötést a mosdókagyló mellé teszi, feltett szándéka kimosni, de nem most. A pavilon felé indul, miközben kioldja nadrágját, s lerúgja magáról. Az inget már a pavilon mögött veszi le, majd a fa fürdőkádba mászik. Végre egy kis feltöltődés. Az ágyról ahol Iorveth van éppen annyira lehet a kádra látni, hogy Lyv arcát és mellkasának egy kis részét láthassa. Lyv fejét a kád szélére támasztja, s lehunyja szemét.
- A sebed javult, de el is felejtettem megkérdezni, mi a helyzet a szomjúsággal és a hallucinációkkal? Még mindig nem emlékszel az erődben történtekre? – |
//MESE//
- Semmiség. Csupán Curt által mondottak aggasztanak. Túl nagy a csend a kísértet históriákhoz képest – osztja meg veled titokzatos gondolatait a törpe, így hát nem hátráltatva tovább távozásodban.
A túl szobában Iorveth gondolataiba merülve lesi a táncoló lángokat a kandallóban. Nem fordít rád különösebb figyelmet, míg el nem kezdesz tevékenykedni a szobában.
- Miért akartál külön szobát? – kérdezi, hangja mégis olyannyira át van itatva a semleges nemtörődömséggel, hogyha Lyv nem ismerné már egy hónapja, fel se tűnne számára, hogy az alábbi nem kijelentés volt. Lezseren dob rá a tűzre a kandalló melletti fakupacból egyet. Apró grimasz bontakozik ki arcán, mintha a heves mozdulatot fájdalom övezte volna, amely nem lenne meglepő. Nyújtózkodásával valószínűleg a hátán széles ívben helyet foglaló csúnya seb is húzódott.
- Semmi bajom, nincs szükségem az anyáskodásodra – mielőtt aggódó jeleket és gondoskodó mozdulatokat tennél irányába, így próbál megfékezni. Bizonyosan azért viseli rosszul, mert kicsit van a fejében, legalábbis erre tudsz következtetni. Még bal kezét is feltartja tartózkodóan. Csupán kisebb vívódás után adja be a derekát az ápolásra, akkor is nyűgösen dödög valamit orra alatt.
- Igenis „úrnőm” – ad hangot nem tetszésének, hogy felsőbbrendűségét oly’ gyakran sikerült porig alázni. Mikor Lyv az ágyra „parancsolja”, már akkor elkezdi levedleni magáról ruházata felső rétegét. Az ágy sarkára helyezi fegyverzetét, az ott lévő téglalap alakú kissé öreg faládára. Eltart egy ideig, míg megszabadul az összes rétegtől, majd hasra fekszik az ágyon, hogy a lány hozzáférhessen a sérüléshez.
- Milyen a helyzet? – vár egy keveset és csak azután kérdez rá a seb állapotára. |
//LYV//
Feszültnek érzi az asztalnál ülőket, bár érthető, hiszen Irovethet nem éppen a legjobb passzban találta el a törpe okoskodása. A többiek pedig azt sem tudják Iorveth mennyire labilis jelenleg. Bármelyik pillanatban végrehajthatna egy apróbb tömegmészárlást, s csk azért apróbbat meg fizikailag sincs rendben. Habár a gyógyszerek csodát tettek és azóta úgy tűnik, mintha minden rendben lenne vele, persze csak kívülről. Lyv ennek tudatában szívesen meggyorsítaná a nyugovóra térést, de valahogy sosem sikerül neki…
Örömmel veszi, mikor új ismerősük távozik, a kulcsokat magához veszi, majd az egyiket átnyújtja Gorinnak. A távozónak csak biccent egyet, nem akarja megerőltetni magát, így is kezd állóképességei határára kerülni a kialvatlanság miatt.
Teljesítményén jelentősen látszik, hogy nem aludt már napok óta. Egyik tégelyét véletlenül lelöki, miközben Gorinék szobájában lévőket látja el. Szerencsére az asztalnál előadott halálos fenyegetést mindenki a szívére vette, senki sem mer ellentmondani neki, vagy megjegyzést tenni arra, hogy az egyikszobát Iorveth és ő osztják meg. Ennek tulajdonképpen nem csak a tünde állapota az oka. Egyszerűen kényelmesebb lesz a fürdőt használnia. Számára nagyon fontos a tisztálkodás, hiszen ősi „gyökerei” fákhoz nyúlnak vissza. Inni sem sokat ivott a napokban így nagy felfrissülés lesz neki, valamint amióta ruhát hord, valami miatt szégyenlősebbé vált. Régen Brokilonban ruha nélkül éltek, bár az is igaz, hogy férfival nem találkozott…
Mikor mindennel kész van, a szoba ajataja fele indul. Útközben elmegy a gondolataiba mélyedő Groin mellett, akit szemmel láthatóan aggaszt valami. Először úgy tenne, mint aki nem vette észre, de az ajtóban megáll, majd tesz három lépést hátra, mintha visszaforgatná az idő kerekeit, s a töprhöz lép.
- Aggaszt valami? – Kérdezi meg köntörfalazás nélkül. – Esetleg szükséged van segítségre valamiben? – Ugyan hangja a szokásos, mégis lelke mélyén jobban örülne, ha a törp annyit mondana „nem semmi”, hogy tovább mehessen, elláthassa Irovethet és aludhasson végre, mielőtt végelgyengülésben kimúlik. |
//MESE//
- Vonuló katonai csapatok? – ráncolja homlokát Crut, csodálkozva az általad említettekre. - Ne haragudjon szép hölgy, de sajnos nem tudok róluk – feleli.
- Nem igazán mondhatni, hogy láttuk őket… - jegyzi meg oldaladon az egyik marcona elf.
- Erről nem tudok, de arról igen, hogy az erdőben furcsa dolgok történnek – hajol beljebb az asztalnál, hangját halkabbra vélve, attól tartva, hogy bárki kihallgathat benneteket.
- Az a Földanyának szentesített mocsok is minden csak nem Isten, amiben hinni lehet, de mit várunk? Az emberek ostobák, sose volt eszük – hőbörög. - Persze higgyünk az új kondásnak, bizto’ igazat szó’ – hörpint egy nagyot korsójából.
- Minket nem érint Hitfok gondjai, csak egy éjszakát maradunk és utána tovább állunk – jelenti ki semleges hangon a tünde, belekortyolva italába, amit ha már ingyen kapott, miért ne tehetné?
- Valóban? Csak el ne tűnjetek, utatok, ha az erdőségeken vezet, akkor veszélynek vagytok kitéve.
- Fenyegetőzöl? – kérdezi ridegen Iorveth.
- Távol álljék tőlem, csupán a tényeket közlöm. Nem minden rémtörténet hazugság, ami itt kering – közli rejtélyesen, majd felkell az asztaltól.
- No megyek, sok még a dolgom – jelenti ki. - Óh, mielőtt elfelejteném. – ledob az asztalra két rézkulcsot. - A szobáitok. – fűzi hozzá. - Örülök, hogy láthattalak Gorin – a törp biccentett köszönésképpen, majd kíváncsi szemek fürkészték Iorvethet az asztalnál, kit meg sem hatott a rémmese. Kiitta poharát, majd felállt az asztaltól.
- Tegyük el magunkat holnapra, hosszú út áll még előttünk – mondja, majd elindul az emelet irányába, hogy betérjen az egyik szobába. A többiek is követik példáját. Lépteiteket kíváncsi szemek követik a fogadóban lévő többi vendég által, halkan súgnak össze, majd terelik inkább másvizekre beszélgetéseiket.
A szobák, amiket kaptatok, az új kulcsok képében két igencsak impozáns lakosztályt tár fel előttetek, egy hadseregnek, zászlóaljának is bőven elég lenne a két szoba, melyekben több ágy van, ahova nyugovóra lehet térni, dézsa és tisztálkodó szerek fürdéshez, paravánnal elválasztva az ablak mellett a sarokban. Meleget a kandallók biztosítanak. Iorveth ez előtt húzódó egyik bőrszékbe vágja le magát. Körülpillantva a szoba minden szegletén, melynek falait medvebőr, bikakoponyák, és egyebek ékesítik.
A csapat többi tagja Lyv intelme szerint Iorvethtől elszeparálva térnek nyugovóra, miután a fertőzöttek átestek általad egy viziten.
Miközben teszel – veszel szobájukban, Gorint rendkívül leverten láthatod az ablak mellett állva, pipáját meggyújtva elmélkedni. Esetleg odamehetsz hozzá megkérdezni, hogy mi bántja, vagy megdorgálni, hogy állapotában nem előnyös a fű szívása. |
//LYV//
Minél több étel kerül a gyomrá, annál inkább elfogja a fáradtság. Fejét lezseren kezével támasztja, s kissé görnyedt háttal majszolja el utolsó falat kenyerét. Majd előveszi a nyakláncát, s jobban megnézi. Eddig nem volt rá alkalma. Kis szemügyre vétel után felteszi a nyakába, így jól láthatóvá téve. Nem ostoba, ha valamiből előnye származik, akkor miért ne élhetne vele. Ajándékba kapta, miért ne viselhetné? Mikor eléggé megnézte, leengedi és felemeli a tekintetét az aszta körül ülőkre nézve. A tekintetet összetalálkozik Iorvethével. Pár pillanatig állja a tekintetét, majd a törp bosszantó viselkedésére reakcióként tőrt ránt és rávezeti tekintetét. Ezernyi módot képzel el fejében a törp életének elvételére, de vérrontás helyett inkább elkobozza a törp sörét és húzóra ledönti az egész korsót, így büntetve az apró fickót. (ejha, ez talán még rosszabb a halálnál) Erőteljesen csapja le az asztalra a törp elé. Figyelmét azonnal az új jövevény felé fordítja, amint az megszólal. Az asztal alatt kardjához nyúl, nem bízik az itteniekben.
- Ismeritek egymást? – Lepődik meg, kissé felélénkülve. Aztán eszébe jut, hogy Gorin eddig is egész sokat tudott az itteni szokásokról. A sört inkább kihagyná, elég volt neki az az egy korsó is. Nem is igazán rajong az italért, csak a törp bosszantására tette. Figyelmesen hallgatja a férfi történetét. Mikor csak úgy „fiamnak” hívja Iorvethet egy halk kuncogást enged meg magának. Nem sokan hívhatnak így egy több száz éves tündét.
- Egy Mettinai Rosét kérnék. – Mondja a csapos kisasszonynak. Amint kihozzák, belekortyol. Kellemes ízű vörösbor, édes utóízzel. Szentségtörés lenne csak úgy egy pillanat alatt ledönteni. Szép lassan ízlelgeti, miközben hallgatja a többiek beszédét.
- Vonuló katonai csapatokat láttunk az erdőnél, tudsz erről valamit? – Teszi fel a kérdést a kissé becsiccsentett törpnek, remélve, ha tud valamit, akkor gondolkodás nélkül megosztja a társasággal. |
//MESE//
A fogadó felpörgött eseményei csupán a pletykákban élnek tovább immáron. Senki nem mer a közeletekbe menni, hiszen senki sem őrült meg annyira, hogy A Klán védenceivel kekeckedjen.
A vacsora során némely pletykát akarva akaratlanul is hallotok. Többek között szokatlan eltűnésekről beszélnek, amelyek az erdőre korlátozódnak (legalábbis ők ezt állítják), de ezt nem veszik a szívükre az itteniek. Hallhattok emellett egy kísértet históriát is, miszerint a ganénál, avagy Elbert alagsorában a közelmúltban felkoncoltak egy pincerémet. Számotokra teljesen érdektelen témák. Ám nem csak Lyv érezi kellemetlennek az itt töltött időt. Mintha az egész társaságra rátört volna egy együttes mélabú, mintha ez a hely árasztaná magából a kellemetlen érzéseket, mely az ittlévőkre tapad.
- A lehető legrövidebb ideig – közli Iorveth itt maradásotokat illető kérdésedre. Felvonja a szemöldökét Lyv kijelentését hallván a szobákat illetően, mindenesetre nem mond nemet, hátra dől székében, kissé talán elégedetten, kitudja, miféle dolgok járnak éppen a fejében? Mindenesetre jól szemügyre veszi a lányt, ki szemben ül vele, Lyv el is kaphatja a tekintetét, ha elég szemfüles.
A törp ijedten kapja el a kezét a tőr mellől, melynek szinte a levegőjét is érezte, miután megfenyegetted. A vacsora halkabb duruzsolásban telik, egy-két kupa sör is lefolyik a csapat tagjai torkán, s mikor éppen a szobák birtokbavételét kezditek fontolgatni egy csuhás, alacsony, tömzsi fickó lép mellétek, kissé megázott, mely meglephet titeket, de ha kipillantotok az ablakon, láthatjátok, hogy vízesésként szakad az eső odakint. Nem igazán hallatszódott be az ereszek zaja ebbe a hangzavarba.
- Elnézést a kellemetlenségért – szólít meg benneteket, felvetve a csuha alatt rejlő arcát. Arcát dús arcszőrzet takarja, mely hajával van összenőve, számtalan ősz tincs frizuráját. Arca sápatkás, jobb orcáján és orrán csúnya heg éktelenkedik.
- Crut! – kiállt mellőled a törpe nagy örömittasan, kivel egészen jó barátságot kötöttél még anno hónapokkal ezelőtt.
- Gorin! – a törpe fölkelve székéből, az érkezett elébe lépve, lelkes kézfogással üdvözölték egymást.
- Azt hittem meghaltál, nem te áltál a pult mögött, igazán meglepődtem! – hadarja lelkesen Gorin. Kicsit meglephet titeket, de ha eszetekbe jut a sóbányát illető informáltsága, már nem is olyan döbbenetes az egész.
- Nem, csak a vacsorát kell biztosítani a vendégeknek. Hallom, az a fafejű Brikk megint arcátlankodott. Elnézést akartam kérni, hé, Fimana sört a barátaimnak, de íziben, a legjobb fajtát! – szól a pincérlánynak, ki nyomban rohant teljesíteni a rendelést. - A ház ajándéka – kacsint rátok, közben odahúzva egy másik asztaltól egy üres székes, leülve rá.
- Nos, barátaim, mi dolga van itt a Mókusnak eme Isten háta mögötti helyen?
A törp kérdése kellemetlen szemkontaktus váltást eredményez Iorveth és Gorin között, végül a tünde nemleges választ int fejével.
- Rendben hát, ahogy gondoljátok. De azt mindenképp tudnotok kell, hogy a barátotok vagyok, elegem van ebből az itteni életből, Hitfok mocskosabb, mint eddig volt – kiköpött oldalra. - Minden akkor kezdődött mikor, azaz ártatlannak tetsző kondás, Luca, idejött, én mondom tiltakoztam a tanácsnál, hogy nem kéne, hogy üldözzük el minél előbb, de nem hallgattak rám, most meg terjeszti itt istenkáromló hitét. Hát hova fajul ez a világ, kérdem én? Már az emberek se követik úgy a vallásukat, mint eddig.
- A dh’oinok semmiben sem hisznek igazán, ezért van a népük pusztulásra ítélve – mondja Iorveth semleges hangon. - Őszintén remélem, hogy mielőbb megtörténik.
- Hah, messze van az még fiam! – csapott lábaira, fejét rázva elégedetlenül. - Bár ki tudja, Hitfok hamarosan elpusztul talán. Ahogy imádják azt a nagy „Anyát”, én mondom az lesz a vesztük, úgy biza’ – a sörök az asztalra kerültek, ha esetleg nem tetszik a kapott itóka, tovább adhatod és kérhetsz mást helyette. - Ha az a nagy Avidájuk olyan nagyhatalommal bír, akkor miért háborognak az erdők? Vakok ezek, nem látják, hogy nincs itt minden rendben.
Érdekes történettel hozakodik elő társaságotokat gazdagító törpe. Nyitott és beszédes, a jelek szerint bármit kérdezhettek tőle, ő válaszol, ráadásul a sör is kezdi kifejteni nála a hatását. Vén csont már, nem bírja úgy az italt, mint régen. |
//LYV//
- Baj lesz ebből… Nem lesz ez így jó… - Próbálná rávenni Iorvethet, hogy vegyen vissza az arcából. – Kiállni az igazadnál és ostobán öngyilkosságba hajszolni magad és az embereidet, akikért felelősséget kell vállalnod. Az két külön dolog. – Mondja komolyan. Nem fűlik a foga a meghaláshoz.
A duruzsolás nem érinti olyan érzékenyen. Nem róla szól a pletyka, ő egy csukját hord mikor emberek közé megy, így elkerülve, hogy az eltérő bőrszínét érő kibeszélést és sértéseket. Úgy tűnik a törp nem viseli ilyen jól a bámulást, ahogy a többi tünde sem. Lyv mindenkit megprónálna megnyugtatni. A kocsmába hagyja, hogy Iorveth intézkedjen, ha már ő olyan jól tudja, mit hogy kel tenni. Jól lehúzza a kapzsi dh’oinn. Látja, hogy Iorvethnél kezd elszakadni a cérna, főleg mikor az élelem miatt is lehúzzák. Mikor megragadja a csapost, éppen közbelépne, mikor a fickó végül kötélnek áll. Huhh talán mégis minden tud működni. Egy pillanatra igazán… „Ó a törpnél fejsze van! Ismétlem, a törpénél fejsze van!” Egy erőteljes arcra csapással értékeli a törpe cselekedeteit. Talán most lenne itt az ideje, hogy felzárkózzon Tarakhoz. Még egy utolsó próbálkozást tesz a tömeg lenyugtatására. Előre lépne, hogy megakadályozza a kocsmai verekedést, mikor az egyik fickó megragadja, s magához rántja. Szinte azonnal felfordul a gyomra, amint orrán keresztül beszippantja az alkoholt, amint a bűzös lehelettel keveredik.
- Ne merészelj hozzám! – A férfi nagy, rücskös keze végigcsúszik oldalától a mellkasára. Már éppen egy hatalmas pofonnal készülne reagálni, mikor a férfi kezébe akad a nyaklánc. Ingerülten előrántja egyik rejtett tőrét, és a férfi nyakához tartja.
- Ha nem adod vissza, elvágom a torkodat. – Mondja rémisztő komolysággal. A férfi elereszti, rémület támad az egy rész kocsmában. Azért ennyire nem volt ijesztő, gondolja zavartan, majd leesik neki, hogy a rémület oka inkább a nyaklánc, mint az ő rémisztő viselkedése. Nem ellenkezik, mikor Iorveth maga mögé húzza, habár tehette volna hamarabb, hogy elkerülje a visszataszító férfi érintését, mely mély nyomot hagy benne.
Leül az asztalhoz, s elkezd enni. Nem nagyon van étvágya. Igazán letörté válik ahogy belekezdenek az étkezésbe.
- Meddig maradunk itt. Visszataszítónak találom ezt a város, az embereket és a foglalkozást, amit űznek. – A driádok köztudottan a fák levágása és felhasználása ellen vannak. Lyv számára ez a város olyan, mint egy szentségtörő hullagyalázó mocsokfészek. Az étel sem ízlik neki, bár ez főleg a hangulatából ered.
- Az javaslom Iorveth kapjon külön szobát, mert kiemelt kezelésre van sztüksége, mely helyet és felületet kíván. – Ha esetleg valakinek erre rossz ötletei támadnak (a bajkeverő törpre nézek elsősorban) akkor Lyv csak idegesen a fickó elé az asztalba vágja a tőrét. „Nem vagyok humoromnál, ha nem akarsz ma éjjel meghalni, azt ajánlom, fogd be.” |
//MESE//
Hitfok nem egy nagy falu, főként favágással és szénégetéssel, állattenyésztéssel foglalkoznak, egykoron híres volt nagy sóbányájáról, ám ez már kimerülőben van, jelenleg is használaton kívül van. A falu önfenntartó, lévén messze van innen a legközelebbi nagyváros, így maguk látják el a községet különböző zöldségekkel, gyümölcsökkel. A falu szabálytalan alaprajzú a halmazfalvak csoportjába sorolható.
Törvényileg a „Báró úr” fennhatósága alatt áll, birtoka alá esik a kis falu, ám’ ő egy ideje már visszavonult a közvetlen irányítás terhétől, ezt az információt egyik törp társatok osztja meg veletek, aki egykoron dolgozott is a sóbányában. Pletykákból hallhatjátok, hogy Falusi Tanács által tett dolgokat nem igazán preferálják a lakók, a jelek szerint ők ügyelnek a község dolgaira a Báró úr helyett.
A falu elsőre egy átlagos havas-sáros, kicsit depressziós hangulatú, de benyomásra szép vidéken terül el, csupán nem a legjobb időben érkeztetek. Elsőre minden a helyén van, mindenki teszi a dolgát, mindenki zárkózott, ami megszokott egy ilyen apró közösségben. Nem állítanak meg titeket, sőt rátok se hederítenék, ha megszólítjátok őket, igyekszenek mielőbb a bájcsevej végére jutni. Ez talán annak lehet az oka, hogy a mókusfarok egyértelműen árulkodik hovatartozásotoktól…
„- Attól még, hogy hemzseg a falu a dh’oinoktól, nem fogjuk megtagadni a hovatartozásunkat Lyv – néz rád ridegen. - Ha kell kiállunk a jogainkért!” – emlékezhetsz vissza a rövid és velős határozatra. Nem fogadta meg tanácsodat, de úgy tűnik nem okoz nagy problémákat.
A település elsősorban faépületekkel van tele, fa az bőven akad, ám a szegényebbek meszelt vályogból építették fel lakhelyüket, egyetlen kőépület a faluháza. A községnek egyetlen fogadója a Magányos bányás, ami jobban hasonlít egy nagyobb csehóra, de valahol éjszakáznotok kell, és a csapat egyöntetűen elutasította az újabb rideg éjszakát a szabadég alatt. Tehát oda tértek be.
Duruzsolás, pletykálás, csupán egy pillanatra csendesül el a tömeg, amikor beléptek, aztán folytatják ott a csevegést, ahol abbahagyták, egy-két megjegyzés szárnyra kél a mókusok felől, de idejében vissza tudod fogni a felbőszült törpét. A dohos levegő fullasztó, hiába van nyitva egy-két ablak szellőzés céljából.
- Lehet szobákat kikérni? – kérdezi Iorveth a pult mögött álló, telt csapostól. A fickó koszos kezeit inkább szürke, mintsem fehér színű kötényébe törölte hatalmas tenyerét. Szájában fogpiszkálót rágcsál.
- Lehetni lehet, de nem biztos, hogy van – mér végig titeket.
Iorveth kidobott a pultra pár aranyrögöt, azok csilingelve csattantak a kemény tölgyön. A csapos felvont szemöldökkel vet magához egyet és nagy hozzáértő képpel kezdte megvizsgálni, még rá is harapott, hogy biztos legyen benne: igazi.
Lezseren rak le elétek két kulcsot.
- A második emelet, jobbra az ötödik és hatodik ajtó – közli, majd zsebre vágja az értékeket.
A törpök rosszallóan morgolódnak.
- Ételből mit tud kínálni? – tesz le újabb pár aranyat rezzenéstelen arccal a pultra.
- Mit gondol? Telt ház van, semmi jót. Talán akad némi csülökpörkölt, és paprikásgulyás, de az asszony összedobhat némi omlettet is – közli félvállról, az aranyat most is csak zsebre vágja... A csapat megrökönyödve figyeli a dh’oinne kapzsiságát, Iorveth homloka ráncba fut, szinte látni rajta, hogy elszakadt nála a türelem vékonyka fonala. A pultra csap, másik kezével átnyúl fölötte, megragadva a dagadt férfi grabancát, közelebb húzva magához, ahogy az alábbit fenyegető hangon közli vele:
- Idefigyelj te szánalmas dh’oine! A csapatom kimerült és éhes, főtt ételt akarok látni ott, annál az asztalnál fél órán belül, ha nem így lesz, ígérem a legkisebb gondod lesz az, hogy teltház van, avagy sem.
Nem igazán volt túl jó húzás ez tőle. Bár a pultos összefélte magát az egésztől, ez rá van írva, de azok az emberek, kiknek asztalára bökött, hogy oda fogtok ülni, az nekik nem igazán tetszett. Főleg nem egy tiszta társaság, már a sokadik korsó sör után. Már el is kezdték ingujjukat felhúzni és szédelegve felétek közeledni. A társaság elcsendesedett, úgy tűnik, nagy csetepaté készülődik…
A csapat fáradt és kimerült, ennek ellenére úgy tűnik, hogy nem riadnak vissza attól, hogy megvédjék magukat és jogaikat. Ám kérdéses, hogy akkor hol fognak vacsorázni és éjszakázni, ha most összezörrennek. A Falu Tanácsról idejöveteletek során nem sok jó hallhattatok, a legkegyesebb végítélet talán az akasztás, no de hogyan bánnának itt egy másfajúval?
- Hé, hegyes fülű szarzsák – köp ki az egyik, ahogy mellé lép. - Mi még az embereknek sem nézzük el ezt a pofátlanságot, az a mi asztalunk, vetted? – löki meg a tündét, ki olyan tekintettel fordul irányába, hogyha szemmel ölni lehetne, holtan esne össze. Bár a fickó nagyobb és testesebb volt nála, bűzlött az alkoholtól. Iorveth elkacérkodott a gondolattal, hogy ha meglökné, vajon tényleg nagyot esne-e?
- Jellemző a dh’oinokra, mindent maguknak akarnak! – ránt fejszét az eddig is bőszült kedélyállapotban lévő törp. Az egyik kidobó méretű fickó kirántja a kezéből a fegyvert, kórusban felröhögve rajta. A törp idegesen rázta öklét, talán jobb is, hogy nem a közös nyelven szavalta nyomdafestéket nem tűrő szavait.
Ekkor az egyik téged ragad meg. Az alkohol bűze mely megcsapja az orrodat már így megszédít. No, ezt már a társaság sem nézi jó szemmel, a gyógyítójukra kezet emeltek! Mindegyik kardot rántott dühében. Az igazság az, lehet, hogy te is szívesen látnád kardélre hányva ezt az embert, ki illetlen helyeken taperol végig, ám amikor mellednél nyúlkál és kezébe akad a medalionod, mintha valami megharapta volna, úgy rántja el róla kezét és tántorodik meg.
- Hé, hagyjuk, őket A Klánnal vannak – ösztönösen tesznek három lépés távolságot tőletek. Iorveth görcsösen szorítja kezében kardja pengéjét, maga mögé vonja finoman Lyvet, miután a fickó elengedte.
- Tűnjetek el olyan gyorsan és olyan messzire, hogy soha többé ne lássunk titeket – mintha papírra írott, királyi parancsot kaptak volna úgy inaltak el a lehető leghamarabb, jót derülve ezen a mókusok társasága.
A pultos is mintha pál fordulaton esett volna át, minőségi ételt szolgál fel nektek, sokkal kedvesebb hangon szól és igyekszik a kedvetekben járni A Klán védenceivel. |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A portált szépítő kódokat köszönöm a 
