|
Témaindító hozzászólás
|
2014.09.27. 14:06 - |
(a játék végéről nincs szöveges feljegyzés) |
[22-3] [2-1]
//MESE//
A nyakláncod szinte felszippantja a lelkedben úrrá levő negatív energiákat. A sötét hullámok vibrálnak körülötted. Ám nagy árat fizetsz ezért, elveszted a józan ítélőképességedet. A pókok apró cafatokban hullnak a földre, idejük sincsen reagálni. Az elektromos feszültség holmi lufiként pukkasztja ki az összest a túlhevültség miatt. Egyes nyolclábú zöld, nyálkás vére rád fröccsen. A pókháló is hamar felmondja a szolgálatot, talpra érkezel, neked ez semmiség ebben az állapotban. Körülötted a levegő vibrál, a kövek vöröses színt vesznek fel, de mindezen apróság hidegen hagy, elvakultan rohansz a célod felé, a togruta után.
A járat egy hosszú, egyenes henger lefelé. Könnyedén leugrasz benne, alig két méter hosszú, a csatornaszerű járat, ahova érkezel nem elég magas ahhoz, hogy állva kényelmesen elférhess. Kissé le kell hajolnod, hogy mozogni tudj. A levegő itt is dohos, melybe ismerős, hullák bűze keveredik, igazán kellemetlen az orrnak. A járat koromsötét, alig látsz az orrodig, azt is a nyakadban vibráló, vörös színben fénylő nyakláncnak köszönhetően. Két irányba mehetsz. Előre, vagy hátra. A bódult, sötét energiáid teljesen elvakítanak, mintha a negatív hullámaidat erősítené valami, és árnyékolná az erőhasználatot, nem érzékeled a togrutát.
Bármerre is indulsz, utad során lépteiddel vízben gázolsz. Ha fülelsz, messziről hallhatod is a víz csobogását. Valami csobban előtted. Érzed a víz fodrozódását. Fülelsz. Ahogy hallgatózol, megneszeled, hogy valami feléd mozdul. Nem tudsz kitérni, nincs elég hely, ráadásul túl gyors. Kemény ütés éri gyomrodat. Hátraesel. Ha tekinteteddel megpróbálod kivenni a valamit, mely az ütést adta le, egy széles szájú, csontvázból álló rovarlényt láthatsz. Alacsonyabb nálad, könnyedén elfér a járatban. A végtagjait néhol moha, zuzmó fedi, mint a kőgólemeket. Kezében hosszú, masszív csontbunkóst tart, valószínűleg ezzel vitte be az ütést.
Élesen felkacag, majd feléd ugrik. Most a fejedet célozza.
A szörnyike fürge, simán elmászik a falon, könnyedén talpra evickél. Ha letörik valamije újra összeáll. Furfangosnak kell lenned. |
//Arruna Licia Van//
*Hátraugrik, hátraugrik, de miért? Valami ismét rácsavarodik kezére, s nem csak oda, minnél erősebben próbál szabadulni, annál szorosabban tekeredik végig testének több pontján is valami. Olyannyira meglepődik, hogy hangot sem tud kiadni, csak erőtlenül ellenkezik míg tud. Gyomorforgató érzés, ahogy a nyálkás kötelek végigcsúsznak a bőrén.
Mikor megpillantja a nyolc szemet felvillanni a sötétben, rettenetesen kétségbe esik. Minden erejével próbál szabadulni, de minnél jobban erőlködik, annál jobban belekeveredik a hálóba.*
- Rohadt... - *Kezdene bele a sértegetésbe, mikor a togruta ismét felfedi az arcát, de megakad, mikor kis lábacskákat érez magán tipegni. Kirázza a hideg az apró tappancsok érintésétől, de a legnagyobb aggodalommal mégis a nagy pók tölti el.
Kétségbeesetten próbál kiszabadulni, s már-már elveszti az eszét a kétségbeesés és tanácstalanság miatt. Sikítana de úgysem lenne semmi értelme, de a sorsát nem fogadhatja el csak így.
(Ha a mesélő megengedi, akkor ez itt egy nyakláncós aktiválós mozzanat lenne, ha nem engedi akkor is megpróbája ezt tenni.)
Összegyűjti minden félelmét és kétségbeesését, a dühöt, melyet a togruta iránt élrez, a halálfélelmet, mely a hatalmába kerítette, a lehetetlen szeretetett, amit Mestere iránt érez, s ezt mindet kiengedi magából hatalmas villámlás formályában. Egész testén végigvezeti, s a villámok irányíthatatlanul törnek ki egész testéből, enyhe égető érzést keltve testében, de ami ennél is fontosabb, a pókhálón végigfutva minden, ami az útjába kerül magasfokú áramütést és égést szenved el. Nem lehetetlen, hogy maga a pókháló is szétmálik, miután közvetítője lett az áramnak.
Ha sikerül kiszabdulnia gondolkodás nélkül végzi ki a hatalmas pókot (ha még él), egy erőfolytással próbál végetvetni az életének. Ha nem jön össze, akkor pisztolyára hagyatkozik, s megpróbálja kilyuggatni a lényt.
Ha ezzel megvan és még képes rá (Ha nem akkor is elindul max meghal. xD), akkor azonnal a járat felé veszi az irányt, amerre a togruta indult. Nem tiszták a gondolatai, feje teljesen üres és csak a gyilkolás vágyát és a bosszút érzi.* |
//MESE//
- Szörnyszülött, én? – hangjában kikéri a vádaskodást. - Kettőnk közül te vagy a szörny, ezt te is tudod, nem igaz, Arruna? – szavai sokat sejtően hagyják el ajkát. Jelenlétét alig tudod megragadni, egyik ponton sem tölt huzamosabb időt. Szórakozik veled, és nagy örömét leli benne.
Amikor megpróbálod kifürkészni a kúszó élőlényt a sötétben az erő segítségével, az nem igazán tud hasznodra váló információkat adni. Bármi is legyen az, itt van, él és mozog. Nagy, annyi bizonyos, csupán kisebb részletét látod megelevenedni.
Éles kacaj hagyja el a togruta száját.
Ahogy hátraugrottál a nyálkás kúszókötelek ezrei csomózódnak rád. Ahogy letaszítasz egyet, újabb béklyó tér elődje helyébe. Végtagjaidat szorítja le, a levegőben lógat, bármi is legyen ez, mígnem pók hálójába akadva találod magad.
Nyolcszemű cseppet sem csekély méretű pók közelít feléd, csáprágóit csattogtatva, körülötte sok apró kisebb mászik irányodba. Nem szokványos pók. Szarvai vannak, szemei vérszomjasan fénylenek, lábai hosszúak, talán túlságosan is, melyekkel a hálón feléd közelít. Csapdába estél. A togruta meglehetősen nagy örömét látja ebben.
Látod, ahogy a földön egy távolabbi ponton felfénylik valami, kör alakban, a fényforrásban a togruta fülig érő vigyorral az arcán int neked bucsuzóul, majd eltűnik a nyílt járatban. A pókok a fényt elkerülik, nem is közelítették meg, hidegen hagyták. Különben is vacsora akadt a hálójukra, te sokkal érdekesebb vagy számukra. |
//Arruna Licia Van//
*Nem megfelelően mérte fel a helyzetet. Nem számított rá, hogy ilyen hangosan fog elsülni fegyvere, de még így is döbbenetes, hogy a togruta képes kikerülni, hiszen egy pillanat töredéke alatt ér oda a lövedék. Szemével megpróbálja követni a togruta mozgását, de eltűnik. Nem elveszti a szemével, egyszerűen köddé válik, alig tudja elhinni.*
- Nem tudom, hogy miféle szörnyszülött vagy, de nem is érdekel! Csak a fénykardomért jöttem...- *Mondja idegesen, miközben körbefordul maga körül.
Egy hangot hall a háta mögül, reflexszerűen fordul meg, s köben egy derék magasságba intézett rúgást indít a levegőbe. Nem talál. A lábánál valamit kúszni érez. Azonnal lenéz, de nem látja mi az. Az erő segítségével megpróbálja lekövetni, élőlény e egyáltalán, ha igen miféle formálya vagy mérete van. Hátraugrik a biztonság kedvéért, nehogy ismét rátekeredjen valami.*
- Ne játszadozz velem! Gyáva! - *Próbálja előhívni a togrutát.* |
//MESE & Darth Maul//
Nem várod meg Mestered, de nem is tart fel. Lehet, megbízik benned annyira, hogy rád bízza a dolgot, vagy csupán nem vett szavaidról tudomást a harc hevében. Mindenesetre a döntésed végleges, elindulsz.
Odaérsz a pulzáló erő központjába, egy gigászi csarnokba, mely kivájt alagutak hálózatát rejti magában. A megkezdett, fejlett kőépítmények egy kultúra letűnt nyomaira enged feltételezni. A fényforrást a halványkék derengésben pulzáló kristályok adják, melyekben lüktet az erő. A levegő itt tisztább, csípős, hideg, valahol lehet kijárata is a járatoknak. Időnként szél süvítését hallod.
A togrutát egy mennyezet felé magasodó oszlop mellett pillantod meg. Mintha tartana a kezében valamit. Nem igazán látod, hogy mi az, a szürkület miatt nehezen veszed ki a körvonalakat.
Kérdés helyett lősz, a lövés hangját a csarnok felerősíti, mintha csak óriási gép adta volna le lövéseit. Ennél jobban nem is vonhattad volna magadra a figyelmet. A togruta hozzáértően szaltózik el a lövések elől egyet-kettőt erővel térítve el útjáról, majd erőugrás segítségével felugrik az egyik oszlop oldalára és hihetetlen módon felszalad rajta. A tetején áll meg, elnyeli a sötétség. A barlangnak több pontja is van, amit árnyék fed. Csak a jelenlétét érzed.
- Mint mondtam, hiba volt idejönnötök – jelenti ki semleges hangon. Szavai egyik felét magad fölött véled hallani, a másik része pedig mintha mögötted hangoznának el.
Valami elkúszik a lábadnál.
 |
//Arruna Licia Van//
*Értelmetlen a pisztolyt használnia, így inkább hátrébb lép, hogy ne akadályozza Mesterét és más munkához lát. Az erő segítségével pedig sikerül is megéreznie a togrutát, akit keres.*
- Mester a togruta itt van a folyosó végén - *Szinte hadarja, s már indulna is abba az irányba, mikor valami különös lény jelenlétét is megérzi.*- A togruta és még valami... - *Értetlenül próbálja behatárolni mi is ez, de nem jön rá. Mestere még mindig el van foglalva, s ő attól fél, elveszti a togrutát ha túl sokáig vár, így végül úgy dönt elindul.
Halk settenkedő lépésekkel közeledik, a sötét oldal erejét segítségül hívva próbálja meg jelenlétét teljesen elfedni, ahogy azt már csinálták Mesterével alkalom adtán. A pisztolyt a kezében tartja, készen arra, hogy tüzeljen. Csak úgy van esélye, ha meglepetét okoz és váratlanul csap le, hogy a togruta ne tudjon védekezni.
Az erő segítségével folyamatosan pásztázza az előtte levő folyosót, hogy be tudja határolni a togruta pontos helyét. Amint lőtávolba ér, tüzet nyit a togrutára a mellkasát, gyomrát célozva ad le egy gyors sorozatot.* |
//MESE & Darth Maul//
Leadod a lövéseket, melyek hangján hallhatod, hogy semmit nem segítettek Mesterednek. Egyedül annyit értél el velük, hogy hangosabban bődülnek fel a kőszörnyek egy – egy ütésük leadásánál. Az egyik hirtelen bukkan elő a talajból, kibillentve egyensúlyodból. Szemtől-szembe állsz az egyik méretes kőgólemmel, amely ráadásként dühös is. Dühöngve dobbant lábával. Talpa alatt megremeg a talaj, próbára téve a járat falát, mely mennyezetéről kisebb kövek záporoznak le rád és köréd mindefelé.
Lövéseid szinte lepattannak róla, Maul megosztott figyelme azonban ismét kihúz a pácból. Függöleges vágásban szeli ketté a téged veszélyeztető kőóriást, mely tehetetlenül esik darabokra. A köveket mintha beszívná a talaj.
Hogy az erőhöz nyúltál segítségül, szerencsés lépés volt. Furcsa energiapulzálást érzel több méternyire abból az irányból, amerre éppen tartottatok. Valamiféle élőlény lehet, de nem mozog, áll egy helyben. Mellette pedig a togruta jelenlétét érzékeled, aki a hajón jól elbánt veled. Mindemellett szokatlan élőlény mozgását érzékeled, behálozza az egész járatot. Mindenütt ott van...
Maul egy ideig el van foglalva azzal, hogy megtisztítsa a terepet, lévén te szinte fegyvertelen vagy velük szembe. Engedhetsz a kíváncsiságnak és megnézheted, hogy mi az, amit a messzi távolból érzékeltél, hiszen aligha tudsz így segíteni Mesterednek. Illetve talán a fénykardodat is visszakaphatod, ki tudja? Persze dönthetsz úgy is, hogy megvárod Mesteredet, a döntés a tiéd. |
//Arruna Licia Van//
*Ebben a helyzetben nem tud tisztán gondolkozni. Nem is tudatosul benne, hogy Mestere ugrott utána, belekapaszkodik szabad kezével a férfi ruhájába. Biztonságosan érnek földet. Ugyan Arruánnak lett volna terve a földetérésre, talán elég szerencséje lett volna, hogy aktiválja a nyakláncot, talán nem...
Pár pillanatig még kapaszkodik, majd zavartan lép hátra. Mondana valamit, de mégse teszi. Egy halk "hümm" jön ki a szájám és egy bólintás, amolyan köszönöm féle. A hang miatt körbenéz, de a sötét miatt nem nagyon lát semmit. Nyugtalanul fülel, hátha rájön, de nem sikerül kitalálnia mi az.*
- Mester egész pontosan mit tud az a holocron amit keresünk? - *Kíváncsiskodik, hátha megtudja. Ahelyett hogy választ kapna, Mestere megtorpan. Talán rosszat kérdezett? Mestere kivonja fénykardját, s felé fordul. Mit követhetett el? Sajnos vagy inkább szerencsére kiderül, hogy a fénykard kinyitása nem neki szólt. Kőszerű lények jelennek meg mögötte. Azonnal megfordul és előrántja fegyverét, éppen aktiválná a fénykardot, mikor rájön ez nem egy fénykard, hanem egy pisztoly.*
- A fenébe! - *Káromkodja el magát idegesen. Komoly hátrányt jelent számukra, még úgy is, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtott a Jedi Temploban a pisztollyal.
Mestere közé és a lények kőzé áll. Ő maga felemeli a pisztolyt, de habozik, olyan gyorsan mozognak a lények és Mestere is az útban van, rádásul csak azt látja, amit a fénykard megvilágít. Csak akkor lő, ha bizonyosan célba talál és nem véti el. Néhány lövést ad csak le. Többet nem mer. A másik irányba néz, erővel is megpróbálja feltérképezni, hátha onnan is várható támadás.* |
//MESE & Darth Maul//
Már gondolhatnád, ez pályafutásod vége, amikor is zuhanás közben érzed, hogy egy kéz a derekad köré fonódik. Ahogy felnézel, Mesteredet látod. Maul, kitudja miért, utánad vetette magát. Arcán semmiféle érzelemfoszlány nem add tettére magyarázatott. Annyi bizonyos, hogy immáron együtt zuhantok. Nem sokkal a barlang alja előtt, mielőtt palacsintaként lapulnátok szét rajta, Maul kitartott kezével a dühből és haragból származódó erőt hívja segítségül. Sikerült tompítania az esést. Talpra érkeztek, túléltétek.
A talaj lábatok alatt kővel kirakott, egy kör alakú csarnok közepén álltok, valami furcsa, motoszkáló hang pedig ott zeng körülöttetek mindenütt. Elképzelésetek sincs arról, merről jöhet. Egyetlen út vezet tovább innét, melyből pislákoló fényforrás is beszűrődik ide, követitek, hisz más merre úgy se tudtok menni, ha csak nem vissza.
A folyosó szűk, épp, hogy elfértek egymás mellett. Ahogy haladtok előre, többször hallani véled a falon a hangot, szinte magad mellett, melyhez valami mozgás is, mintha párosulna. Elképzelésed sincs arról, mi lehet az. Mindenesetre utatok túlságosan is mentes a további bajtól, kitudja miért…
Oldaladon Maul hirtelen megtorpan. Csak némán áll, ha kérdezed, nem válaszol. Hegyezi a fülét. Hirtelen kivonja fénykardját, csak az egyik oldalát, a szűk járat, mást nem enged meg magának. Elegáns fordulattal néz a hátatokban ólálkodó groteszk, kőből álló lényekre, melyeken szálas moha pihen. A sötétben csak a penge mozgását látod. Az adok-kapok hangja visszhangzik, a fénykard vibrálása tölti be a teret, ahogy az kőnek csapódik, a szokatlan élőlények artikulálatlan bömböléssel reagálnak minden, őket érő támadásra. Megpróbálhatsz segíteni valahogy, hisz azt se tudni, hány ilyen lény ólálkodik még itt a sötétben, ám pisztolylövést lehet nem okos leadni, hisz kitudja mit, vagy éppen kit találsz el vele. |
//Arruna Licia Van//
*Meglepődik, hogy Mesterének nincs semmi hozzászólása. Arra számított megmondja neki milyen szánalmas, hogy így csapdába csalta valaki. Hogy mekkorát csalódott... talán nem csalódott, ez inkább vall a lányra, hogy mindent elront. Mindenesetre hálás, hogy Mestere hajlandó lenne plusz erőfeszítést tenni, hogy visszaszerezze a fénykardját, ez igazán jól esik neki. Egy halvány mosollyal néz egy pár pillanatig Mesterére, majd zavartan néz arrébb.*
- Ott! - *Szinte felugrik helyéről, ahogy kiszúrja a puklit a földön. Egy bólintással reagál Mestere mondatára. Ez jó hírnek tűnik, de Mestere mégsem repes az örömtől. Talán tud valamit, amit nem osztott meg. Előfordult már, ezért nem lepődne meg, ha Mestere elhallgatna előle valamit.
Mestere után indul, a hullától aki a földön hever nemmessze tőlük még elvesz egy pisztolyt, majd sietve zárkózik fel. Az út hátralevő részét szorosan Mestere mögött teszi meg. Hálás, hogy nem neki kell elöl mennie, hiszen nem sokat tudna tenni így, fénykard nélkül. Kicsit aggódik, mi vár rájuk, mikor belépnek a sötét átjáróba. Szinte visszafojtja légvételét, nem akar hangos lenni. Feszült figyelemmel lépdel, minden neszre, minden lépésre külön figyelmet fordít, mégsem tudja elkerülni, hogy a lába alól kicsússzon a talaj. Rémülten szorítja össze a szemét, s egy halk kiálltást hallat. Nekidől Mesterének egy pillanatra, hogy visszanyerje egyensúlyát. Ijdeten néz csuklójára, mikor valamit kúszni érez rajta, de nem lát semmit a sötét miatt.*
- Mester valami... - *Ekkor azonban felrántja valami a csuklójánál fogva. A szó a torkán akad, s csak egy halk sikoly jön ki a száján. Lehetősége lenne megkapaszkodnia Darth Maulban, de inkább nem teszi, nem szeretné magával rántani. Rémülten szorítja össze szemeit, s összehúzódik szinte reflexszerűen.* |
//MESE & Darth Maul//
*Csendes hümmögéssel reagál az elmondottakra. Ahogy pár méternyire a felszín felett vezeti a járművet, így lehetőségük van a gép ablakain vizsgálni a felszínt. Minden egyhangú fehér, már szembántóan világít az érintetlen hóréteg. Semmi nyomba élőlénynek.
Hosszan tartó percekig, már-már órákig tart kutatásuk. Szinte reménytelennek tűnik a hajtóvadászat, mígnem egy apró, kiálló púpot látnak meg a felszínen, mellette egy kisebb méretű siklót. A púpos rész közepén valami szürkés csillog. Az erő intenzíven lüktet itt.*
- Úgy látszik a barátod elvezetett minket úticélunkhoz – *kárörvendés csengett hangjában. Letette a gépet, majd leállította a motorokat. Elindult kifelé a hajóból.
Amint kiérnek közelebbről is szemügyre vehetik a fémes dolgot. Egy bejárat, rajta ismeretlen nyelven írt szöveggel. Maul könnyedén félrevonja azt, még nem fagyott vissza, valószínűleg a togrutának köszönhetően.
Hosszú csigalépcső vezeti le őket a mélybe, nem igen látni pár lépcsőfok után, hogy mi vár reájuk odabent. Maul megy előre (így talán kissé biztonságban érezheted magadat). Ez tűnt logikusnak, lévén Arrunának nincs most fegyvere, ha csak nem tett kitérőt még a hajón és fosztotta meg egy halott kalózt a pisztolyától, lévén annak már úgy is mindegy.*
A járat sötét, az áporodott levegő pedig nehézzé teszi a légzést. Semmi nincs, ami fényforrásul szolgálna. Egymás legapróbb légzését is úgy halljátok, mintha zihálás lenne.
Egyik lépésedet azonban elhibázod. Nem egészen a te hibád, a lépcső kövei nem fiatalok már, lerogyott talpad alatt a széle, előredőlsz, fogózkodót keresel, megérinted a falat, enyhén nekidőlsz Mesterednek ki megállt, miután hallotta a kövek mélybe való potyogását. Azok földre érkezése úgy hangzott, mintha több kilométernyi mélyen lenne.
Valami kötélszerű a kezeden kúszik fel és a csuklódra csavarodik, szorosan, nem tudod már elrántani onnét karodat, majd ez a valami felránt a levegőbe. Meglódít, majd a mélybe kezdesz zuhanni. |
//Arruna Licia Van//
*Saját neve hallatán teljesen leblokkol, s ha addig fejében meg is fordul a hazugság lehetősége, egyszerűen kibukik belőle az igazság. Ritka, hogy Mestere a nevén szólítja.
Miután elmagyarázza a helyzetet futásnak ered, de mestere szavára megtorpan. A kijárat felé pillant, nyitva van, odakint pedig fehér havat és jeget lát mindenütt. A mestere felé fordul, aki már a másik irányba indult el, majd a kijárathoz lépdel habozva, nem tudja mit tegyen. A fénykard fontos számára, az egyetlen dolog, ami még a régi énjéhez köti, még a templomban készítette... akkor mestere segítségével akit nagyon kedvelt... ugyan már pios színben pompázik, mégis...
Arca fájdalmas grimaszba fordul, ahogy becsukja az ajtót. Fejét a falnak dönti, s egy pillanatra elérzékenyül. Könnyek futnak a szemébe, ezzel végleg lemond mindenről.
Kis késéssel ér az irányító szobába, szemén látszik, hogy könnyezett, bár megpróbálja ezt elrejteni azzal, hogy elfordíja fejét, amint leül. Fájdalmasan bámul a bolygó földjére, ahogy beindulnak a hajtóművek. Kezét arcához emeli, ujjait homlokához nyomja, úgy érzi nem tud uralkodni magán.
Döbbenten kapja fel könnyes szemeit. Nem számított rá, hogy ezt a kérdést teszi fel mestere. Egy pár pillanatig csak ostobán hebeg meglepetésében.*
- Azt hiszem nem juthatott messzie a bolygófelszínen ebben az időben. Nem volt melegen öltözve... - *Zavartan néz maga elé mikor a következő kérdés érkezik. Biztosan szánalmasnak gondolja, hogy fordulhatott elő vele ilyen. Akármennyire szégyenli, engedelmesen válaszol.*
- Nem tűnt veszélyesnek, pisztoly és vibrokard volt nála. Rámlőtt. - *Ekkor vállára néz. Csak most veszi észre, hogy a fájdalmat nem csak mellkasából érzi. Ezt azonban inkább nem említi meg, így is elég kelemetlen a helyzet.* - Mikor éppen leszúrtam volna ellökött, erőt használt, majd elvette a fénykardom és bezárt két vastag fém ajó mögé... Elfutott... - *Fejét felhúzott térdeire támasztja.* |
//MESE & Darth Maul//
*Némán méri végig, mintha csak megneszelte volna, pár másodperce még a füllentésen járt a lány esze.*
- Arruna – *szól rá, mielőtt ostobaságot tenne.* - Az egész bolygó kihalt, jég borítja, nincs értelme üldözni, ha nem te, majd az időjárás elintézi – *mondja, miközben becsukja a szervizajtót. Odalép egy géphez, melyen megnyom egy gombot. Az hangosan felzúg. Úgy tűnik, a hajó működő állapotban van.
Mikor Arruna közli neki, hogy mi az oka a nagy eltökéltéségnek, szúró pillantással méri végig. Szeméből kiolvasható „Remek, még ez is” – gondolat.*
- Ne menj utána – *szól rá, közben elindul a gép hídja felé.*
Ha nem hallgatsz rá, a togruta nyomát próbálod követni. A havas síkságon csak pár lábnyomot látsz a hajó körül, köztük a tiétekét is. Azonban a távlatokban semmiféle cipőnyom nincs, ha szemügyre veszed a talajt. Valószínűleg valami járművel távozott. Nehéz lesz utolérned. Ráadásul az idő sem neked kedvez, a nyomát pedig kitudja meddig érzékeled.
Ha engedelmeskedsz, és esetleg követed Mesteredet. Ő leteszi magát a jármű vezetői székébe, amint kipaterolta onnan a halottat. A vezérlőpulton nyomogatja a gombokat, számodra idegen, hogy mit, mindesetre a gép hangosan felzúg. Kissé krákog, de hamar egészséges repülő hangot ad ki magából. Készen áll a repülésre, így mégis könnyebb megtenni az utat.
- Tudod, merre ment? – *kérdezi a lánytól, úgy gondolja, hogy egy apró kitérőt még megtehettek a fénykardért.* - Hogy vette el? |
//Arruna Licia Van//
*Nagy lelki erőre van szüksége, hogy ne forduljon vissza, nem bíztató ahogy előre halad a járatok szüküllnek és ez a bűz! Rosszul van tőle, de nincs más megoldás. Csak találja meg a togrutát, ölje meg, szerezze vissza, ami az övé és sose beszéljen erről senkinek. Végre megérzi a levegőváltozást az arcán. Végre.
Leugrik a szellőzőről egyenesen egy kétágyas szobába, ahol hatalmas kupi és bűz van. Az erőn keresztül megpróbálja megtalálni a togrutát és sikerül is felvennie egy kis erő morzsát, melyet ő hagyott hátra. Az ajtóhoz rohan szinte áttöri olyan sebesen megy át rajta. Szinte belerohan Mesterébe. Döbbenten torpan meg, s majdnem felborul, hogy még idejében megálljon, és ne sodorja el. A kérdésre azonnal arrébb kapja a tekintetét, s egy pillanatra elgondolkodik, hogy hazudik, de az arckifejezése már elárulta. Enyhén ráncolt homloka, s lebiggyedő szája után már nem tudja azt mondani: nincs.*
- Egy togruta... - *Tart egy rövid szünetet.* - Szembe találkoztam egy togrutával... Elmenekült előlem... Azt hiszem kirohant a hajóból. - *Épp indulna tovább... Ha mestere azt mondja hagyja, vagy megkérdezi miért olyan fontos csak megtorpan, kissé toporzékol... Egy nagyot sóhajt.*
- Elvette... a fénykardom - *Ezzel kirohan a hajóból, mert egyre nehezebben érzékeli az illetőt. Nemérdekli, hogy egy rövidnadrág egy top és egy vékony csizma van rajta a fénykardja a legfotosabb.
A nyomot követi, fegyvertelenül, terv nélkül. Nem túl felkészült, viszont annál elszántabb.* |
//MESE & DARTH MAUL//
A szellőző bűzös és alig tudsz bennük mozogni. Néha a járatok, mintha külön leszűkülnének, pedig valószínűleg a gyatra felépítésre vezethető vissza. Hosszabb időbe beletelik ugyan, mire sikerül egy kiutat találnod, méghozzá egy szoba képében. A helység két ágyat tartalmaz, enyhén rendetlen, a mosatlanból árad a bűz, semmi érdekes nincs, de ki tudsz menni annak ajtaján. Szinte ott vagy, ahonnan elindultál. Láthatod az aknát, ahonnan Maul mászik ki éppen. Ahogy szembefordul veled, felvonja szemöldökét, nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan végzel a hajó átkutatásával.
- Történt valami? – *mintha csak a lány gondolataiba látna, úgy teszi fel a kérdést, miközben végigméri.*
Ha koncentrálsz, érezheted a togruta távolodó jelenlétét. Nincs a fedélzeten már, valószínűleg a jeges síkságon van valahol. Rajtad áll, hogy megosztod e a Mestereddel a dolgokat, avagy sem. |
*Döbbenten repül hátra, legkevésbé sem számított rá, hogy erőt fog használni ellenfele. A földre zuhan, s kezéből kiejti a fénykardját. A lány talpra ugrik, s máris az erővel nyúl a kardja felé hogy visszaszerezze, de ellenfele gyorsabb, elveszi, és rácsap az irányítópanelra. Arruna, amint meglátja az elé csapódó ajtót megpróbál kicsúsztni alatta, de már nem ér oda időben. Minden, amit elért ezzel, hogy köpenye becsípődött az ajtó alá.*
- Átkozott rohadt kalóz! Ezért meg foglak ölni!! - *Üvölt ki torka szakadtából, majd erőteljesen az ajtóba rúg. Elborult az agya. Ököllel is rámér pár ütést a vastag fémre, de ettől csak neki lesz rosszab. Végül egy halk koppanással nekidönti fejét az ajtónak. Eltelik egy kis időbe, míg lecsillapodik. Körbenéz mit tudna tenni, mikor egy szellőzőaknát vesz észre.*
- Ennél már nem lehet roszabb nem? - *Ki kell jutnia és elintéznie ezt a fennakadást mielőtt Mestere utána jönne... biztos megharagudna rá, azt pedig bizonyosan nem szeretné. Benéz a szellőzőbe, látja e a végét, vagy valamit, majd kis tanakodás után bemászik. Szerencsére rendkívül vékony és ügyesen mozog kis helyeken, így beszorulni nem fog. Bár hátrafele megtennie az utat, ha zsákutcába talál nem lesz kellemes. Idegesen mozgatja lekkuját, ahogy a szellőzőben halad. Minden neszre, szagra és erőn keresztül is figyelve, hogy megtalálja a kijáratot. Ha elágazáshoz ér komolyan átgondolja melyiken menjen tovább... Nem követhet el több hibát.* |
//MESE//
A togrutát sikerül kibillentened egyensúlyából, ám fegyverét nem engedi el. Újabbakat lő feléd, miután talpra evickél és felé közeledsz. A töltetek milliméterekre szállnak el melletted, egy óvatlan lépés és bármelyik betalálhatott volna.
Ám a kalóz se most jött le a falvédőről.
Mintha csak sejtette volna, mire készülsz, megvárta, míg elbízod magad, hogy be tudod vinni az ütést. Ekkor dobbant egyet jobbjával, talpad alól kiszökik a talaj, métereket esel hátra. A fegyvered kiesik a kezedből. Egyfajta erőlökés volt. Ha jobban rákoncentrálsz, érzed, hogy körbe lengi az erő.
Elteszi a vibropengét, helyette a te kardodat veszi magához.
- Nem kellett volna idejönnötök – szól határozottan, majd a kardoddal a falon húzódó kapcsolóra csap. Az felszikrázik, közben leereszti az esetleges hajósérülés elzárására kiépített ajtót. Börtönbe kerültél.
Lépések távolodó hangját hallod még odabent. De tenni már nem tudsz ellene. Fegyvertelen vagy, ki kell jutnod innét. Ha körülnézel, láthatsz egy szellőzőaknát, bele tudod passzírozni magad, de ki tudja, hogy meddig jutnál? |
//Arruna Licia Van//
*Végignéz magán. Igen, a rövid nadrág és top nem éppen megfelelő egy jeges bolygóra. Zavartan bólint, majd a raktér felé veszi az irányt, keresgélni kezd, majd talál egy köpenyt melynek a belseje bélelt. Felhúza és visszatér. Mestere már útrakészen várja. Reméli nem várakoztatta meg nagyon... Nincs túl jó hangulatban nem szeretné tetézni.
Egyetértően bólint, nem akarna beszélni hátha attól csak mérgesebb lesz Mestere. Így némán siet a kalózok hajójához. Zökkenőmentesen érnek oda, mestere mögött lépdel a hóban. A parancsra csak engedelmesen bólint, majd a társalgó felé veszi az irányt. Halk léptekkel halad, ha esetleg valaki él, ne vegye észre. Egy árva lelket sem talál csak hullák mindenütt.
Zsákutcát talál.*
- Ez könnyebben ment mint gon.. - *s közben fordul, hogy a jó hírt átadja, hátha Maul is kicsit jobb kedvre derül, mikor majdnem belefut egy vibrokardba. Hátrébb hőköl, de az ajtó útban van, s nekiesik. Nehezen tudja kikerülni a támadást, így az egyik válla meg is sérül. Halkan felszisszen majd a togrutára emeli a szemét. Nem tűnik olyan erősnek, a sebessége probléma lehet. Egyy erőlökést indít a togruta keze fele melyben a fegyver van. Ha el nem ejti a fegyvert az egyensúlyából, valószínűleg sikerül kibillenteni. A helyzetet kihasználva Arruna fénykarddal a kezében (nincs aktiválva) egyenesen a togruta elé fut erő segítségével gyorsítva magán. Tudja, egy togruta ellen a sebesség nagyon fontos. Majd gyomra elé tartja a fénykardot s ekkor aktiválja. Ha minden a számításai szerint megy a kard pont a mellkas közepén hatol át. Ha valami csoda folytán ez nem sikerül, akkor egy erőteljes rúgást indít a togruta feje fele, s ha a fegyvere még mindig a kezében van, lefegyverzi.* |
//MESE & Darth Maul//
- Keress melegebb ruhát – *felel semleges hangon. Nem sokra rá pedig ki is mászik a szervizaknából.* - Nem lehet megjavítani, a kalózok hajóját fogjuk használni. Nem messze tőlünk zuhantak le. Az ő hajójuk épnek tűnt a miénknél – *mondja, közben odasétál a jármű egyik komputeréhez, melyet megpróbál vészenergiával üzemeltetésbe hozni, sikertelenül. Fintorog egyet.*
- Magunkra vagyunk utalva, nincsenek meg a koordináták - *enyhe ingerültség cseng a hangjában. Nem örül az egész helyzetnek. Amint készen állsz, elindultok. Valóban, a kalózok hajója nem sokkal tőletek ért földet, kis füst veszi körül, valami ég benne, mielőbb el kellene oltani. Utatokat nem akadályozza senki és semmi, könnyedén bejuttok. Sokkal melegebb van rajta, mint a tiéteken volt.*
- Megnézem, hogy üzemképes-e, te menj és ellenőrizd, hogy nem él senki – *adja ki az utasítást, mindeközben kitárva magának a szervizaknát.*
A feladatod megvan, így útra is kélsz. A társalgónak nyilvánított helységben, ahol több a lőszer, mint a szék, többnyire a dobozokat használták erre is, melyben a muníciót tárolták, ezek is szinte mind lopottak. Többön hivatalos cégek címerét láthatod, melyekről még Jedi korodban hallottál, volt, amit ismersz is. De a szobában csak halottakat találsz. A legénység ezen tagjait kártyázás közben érte a vég, nem voltak valószínűleg felkészülve. Utad során a tűz kapcsán is intézkedhetsz, mígnem egy zsákutcába futsz az egyik folyosó végén. A hajó vákuumot kapott itt, a jármű automatikusan zárta el az utat. Éppen fordulsz vissza, amikor mögötted tigrisugrásban egy vibropengével és pisztollyal felszerelt alak jelenik meg. Háromszor feléd lő, az egyik eltalálja bal válladat, csupán súrolja, nem vészes. Ahogy szembe fordulsz vele, láthatod, hogy egy togrutával van dolgod, nem igazán tesz mély benyomást a zuhanás előtt vívott kalózzal ellentétben. |
//Arruna Licia Van//
*A legutolsó dolog amire emlékszik egy folytott sikítás, mely az ő száját hagyta el. Lassan eszmél fel, fáradtan tápászkodik fel, nem tudja meddig volt kiütve, de nem érzi úgy, mintha kipihente volna magát. Öltözéke lenge ehhez az időjáráshoz, köpenye pedig lyukas, és vágásokkal teli a kalózok miatt, így azt már korábban levette. Körbenéz de nem látja Mesterét. Azonnal a szélvédőre néz, hátha kitörött és Mestere kirepült rajta, de nem úgy tűnik. Nincs más hátra, mint előre. Feláll, karját összefonja maga előtt, hogy védje egy kicsit a fázástól magát, habár nincs sikere. Nem érzi úgy, hogy értelmes lenne kiáltoznia, egyelőre némán rója a hajó folyosóit, míg meg nem pillant egy nyitott szervízaknát. Rögtön odasiet, ahogy motoszkálást hall, s örömére megpillantja Mesterét. Szeme egy pillanatra felcsillan a megkönnyebbüléstől és örömtől. Végignéz Mesterén, lát e komolyabb sérülést, de fején kívül semmit sem lát. Szemmel láthatóan magánál van, nincs eltörve a koponyája így azt lehet mondani mindketten olcsón megúszták. Csak ne fájna úgy két térde és a csuklója... Biztos beletérdelt a műszerfalba.*
- Mit tudok tenni? - *kérdezi komolyan, mikor meghallja, nem sok idejük van. Mindent meg akar tenni, hogy elhagyhassák a bolygót.* |
[22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A portált szépítő kódokat köszönöm a 
