|
Témaindító hozzászólás
|
2014.10.20. 12:39 - |
(pampam) |
[17-1]
//Qui-gon Jinn & Obi-van Kenobi//
*Obi-van elmosolyodik, ahogy a gyerekek elálmélkodva nézik fénykardját. Büszkén húzza ki magát, míg Mestere rosszalló pillantásával nem találkozik. Ekkor deaktiválja a fénykardot, majd elteszi a helyére. A gyerekek nem tűnnek agresszívnak és miután Ran tisztázza velük, hogy kik ők, megnyugodnak.*
- A nevem Qui-gon Jinn ő pedig a tanítványom Obi-van Kenobi. Jedik vagyunk. – *Ettől csak még nagyobb ámulat ül ki a gyerekek arcára. Ran végül elküldi őket, s elkobozza tőlük a fegyvereket. A következő jelenetet Qui-gon mosolyogva nézi végig. A fiú úgy emlékezteti a régi meggondolatlan Ranra, mikor még fiatalok voltak, épp ilyen bajkeverő volt és épp így teremtették le a Rend magasabb rangú tagjai. Persze Ran mindig visszaszólt.*
- Tehát te vagy a felelős ezért – *Szólal meg Jinn miután Ran befejezte a fiú leteremtését.* - Természetesen tudjátok. Ez így helyes, tudnotok kell, hogy meg tudjátok magatokat védeni. De ha tényleg tudod, mi történik fiú, akkor azt is tudod, hogy vibropengék ellopása egy raktárból nem oldja meg a problémát. – *Sóhajt egy halkat, majd válaszol.* - Nem. – *Mondja röviden, majd mikor a fiú értetlenül néz rá folytatja.* - Azért jöttünk, hogy békés megoldást találjunk. – *Kenobi a háttérben mosolyogva figyeli a jelenetet, mikor Qui-gon felé fordul.* - Ne hidd, hogy megfeledkeztem rólad! Még számolunk. – *Mondja fenyegetően, majd elfordul a fiútól. Néhány őr kikíséri a fiút. Jinn Ran mellé lép és érdeklődve néz végig a szobron.*
- Egészen pontosan mennyi sötét oldal ereklye van ebben a könyvtárban? – *Kérdezi komolyan. Nem tetszik neki, hogy a bolygón lakók ennyire közvetlenül ki vannak téve a sötét oldali sugárzásnak. Valami egyre inkább bűzlik neki.* |
//Ranmaou Nafeel//
- Említettem a könyvtárat… - *kezd bele útjuk során Ran feszülten.* - A könyvtár letűnt Sith tanok maradványai, még a régi időkből maradt fent. Talán negyven éve, hogy felavatták könyvtárnak masszív falai miatt, hol máshol is lehetne őrizni a kulturális írott emlékeket, mint egy ilyen védett helyen? Talán emlékszel a rodiai kiküldetésre, amikor Nafeel mester egyik napról a másikra eltűnt és egy hétre a nyakatokon maradtam… Nos, azért, mert elzárta egy biztonságos erő által létrehozott mező közé a szobrot, amiből eléggé erősen pulzált a sötét energia. Ez a burok lefogta a negatív pulzálást, de a mező megszűnt az evdveniek első támadásakor, próbáltam kezdeni vele valamit, de… – *nem fejezi be a mondanivalóját, eléggé egyértelmű, hogy a mezővel mi történt. Obi-van eltűnése pedig sokat megmagyaráz Rannak.*
- Sejtettem – *jegyzi meg. Nem haragszik, hiszen óvatosságból nem beszélt inkább a könyvtárról. Eléggé rosszul vette volna ki magát, így, miután elhagyta a Rendet, hogy egy letűnt Sith történelem maradvány van a bolygón…*
- A gyerekekkel nem lesz gond? – *kérdezi Tyr óvatosan.*
- Én nem a gyerekekért aggódok – *érzelmetlennek tűnhet első hatásra szavai, azonban, amint a könyvtárban történtek jelenete eléjük tárul már sok mindent megmagyaráz.
A gyerekek meghökkenve néznek Obi-vanra, kíváncsiságuk főleg a kezében tartott fénykard felé irányul. Teljesen le vannak nyűgözve a legtöbben.*
- Most mindenki szépen leteszi a fegyvert és a katonák össze fogják gyűjteni, rendben? – *a gyerekek csalódottan, vonakodva tesznek úgy, ahogy Tyr mondja.*
- Elkaptunk egy behatolót! – *mondja az egyik fiatal a tömegből.*
- Ők nem behatolók, ők barátok, és mit mondott Nafeel kapitány a könyvtárban való garázdálkodásról? – *dorgálóan néz a gyerekek felé Ran, szavai egyértelművé teszik, hogy ez az eset nem most fordult meg először.
Tyr kommunikátoron keresztül értesítette pár emberét, hogy intézkedjenek az ellopott fegyvereket és a gyerekeket illetően, kiket másik szobába tereltek a lenti könyvtáron belül. Ran csupán egy fiatal tizenéves fiút tartatott ott.*
- Meg vagy húzatva, tudod, amikor ezekkel „játszol” az apádat is bajba kevered? – *szól élesen a fiúhoz Ran, amint a katonák mind elvonultak. Qui-gonék jelenlétében nem zavartatta magát.* - Legutóbb azt hittem sikerült megbeszélnünk, nem szóltam apádnak, cserébe megígérted, hogy nem lesz több ilyen. Hogy nem lesz több gép meghekkelés, kódfeltörés, raktár kifosztás és gyerekek kezébe fegyveradás. Hm, ugye jól emlékszem? Miért kell eljátszanod a bizalmamat?
*A fiú sértetten hallgatja végig Ran szidalmát, tipikus tini módjára próbálja nem meghallani a dorgálásokat.*
- Nem játszottunk! Meg akarjuk védeni magunkat, nem vagyunk vakok, tudjuk, mi megy itt! – *csattan fel a fiú, megelégelve okosítását.*
- Azoth, egy háborút nem csak fegyverrel lehet megnyerni! – *idegesen förmed rá a fiúra, ki kissé megriad erre. Ran a megszeppent szempárok hatására parancsolta tudatát, hogy rendeződjenek. A szoborból áradó sötét energia azonban még inkább felkavarják, amúgy sem stabil érzelmi állapotát.* - Azoth okos fiú vagy, arra kérlek, hogy ne csinálj ilyen meggondolatlanságokat. A fiatalok közül sokan számítanak rád – *a fiú vállaira teszi kezét. Érzi belőle a tombolás, a sértett tinik lelki állapotát, mikor nem engednek meg nekik valamit.*
- Gyere, kérj bocsánatot – *terelgeti Obi-vanhoz a fiút. Azoth vonakodva préseli ki magából a bocsánatkérést.*
- Azért jöttetek, hogy legyőzzétek az evdvenieket? – *kérdezte lelkesen a Jediktől, felocsúdva az iménti szidalomból.
Ran eközben a szoborhoz megy a rászerelt gépezetet igyekszik újra működésre bírni.* |
//Obi-van Kenobi & Qui-gon Jinn//
*Obi-van megpróbálja megérinteni a szobrot, de egy erőtér visszatartja ettől. Ekkor megtorpan, s egy pillanatra elgondolkodik, biztosan meg kéne érintenie a szobrot. Nem mintha a szobrok életre kelhetnének, vagy bármi mások lennének egyszerű tárgyaknál. Ezen gondolatai miatt pedig elhatározza, semmi sem tántoríthatja meg. Kíváncsisága győzedelmeskedik ösztöne felett, s áttörve az erőteret hozzáér a szoborhoz. Különös testen kívüli érzés keríti hatalmába, majd, mintha egy más személy lenne. Teljesen leveszíti kapcsolatát saját magával, néhány pillanatig a Sith eszével gondolkodik és szívével érez. Látja maga előtt, ahogy tanítványait kínozza, és érzi, ahogy ez mélységes megelégedéssel tölti el.
Vibropengék hangja rántja vissza a valóságba. Zavartan eszmél fel, egész pontosa nem tudja, hol van. Kardot ránt, s fenyegetően lengeti meg maga körül. Ekkor a tető szép lassan eltűnik, fényével felfedve az őt körülvevőket. Gyerekek, fiatalok talán nincsenek tizenöt évesek. Oly sokan vannak, meg sem tudja számolni őket. Zavartan fordul körbe. Nem érti, hogy mi ez a helyzet, így csak értetlenül áll, védelmét kissé lengedi, de fénykardját nem húzza vissza.*
- Kik vagytok? – *Kérdezi összezavarodva.*
*Jinn visszafordul és kérdőn néz a lányra. Talán végre elmondja, mi bántja, bántotta, amióta csak meglátta. Ehelyett azonban valami egész más történik. Meglepve pislog Ranra. Miféle raktár? Milyen vibropengék? Talán puccsot szerveznek? Esetleg rajtaütés áldozatává váltak? Azonnal követi Ranékat, miközben megpróbál néhány részletet megtudni a történtekről. Hamar a könyvtárhoz érnek. Rannal tart.*
- Obi-van nem tudom, hol van. – *Mondja röviden, hogy tovább tetézze a problémákat.* – Habár abból az irányból érzem, amerre megyünk. - *Teszi hozzá. Nem tudja ez jó vagy rossz hír.
A tető kinyílik, így felfedve előtte a jelenetet. Épp olyan értetlenül áll, mint Obi-van. Nyugodtan indul el a tanítványa felé.*
- Hát itt meg mi folyik? Látom barátkozol. – *Jegyzi meg félig viccelődve. A vibropengék nem kerülik el figyelmét, így felkészül az esetleges agresszív megmozdulásra.* |
//Ranmaou Nafeel//
*Qui-gon szavaira egyszerre érez fájdalmat és megkönnyebbülést. Felé pillant, száját szóra nyitja, mintha mondani akarna valamit, végül elveti. Nem marasztalja a férfit, némán bólint tanácsára. Ökölbe szorított keze idegesen ráng, nehezére esik a benne keringő érzelem kavalkádot lecsitítania. Lassan megy az ágyához és ül le rá, arcát tenyerébe temetve.*
Obi-van mikor meg akarja érinteni a szobrot, kezét egy energiapajzs rázza meg. Egyszerű szerkezet, könnyedén tudja Erő útján likvidálni, ha esetleg ez se tántorítja meg. Ha átjut a mezőn és megérinti a sötét energiától pulzáló szobrot. Tudatába egy Sith emlékei férkőznek be, a Sith könyörtelen gyilkos volt, ifjú tanítványaival eléggé elrettentően bánt, mérhetetlen harag és düh kísérte ezeket a képeket, mikor is ezek hirtelen félbe szakadnak, egy belső hang óvatosságra inti. Ha kitisztítja tudatát, érezheti, hogy élőlények veszik körül, a sötétben vibropengék aktiválódnak. A szobor miatt csak negatív, ellenséges hullámokat érzékel.
Mikor fegyvert ránt (amennyiben magával vitte a fénykardját is), hogy felkészüljön a küzdelemre, a tetőn lévő ablakok redőnye szép lassan húzódnak el.
- Védd magad behatoló! – kiáltja egy erősen mutáló hangú fiú, akit már megvilágít a tetőablakon beszűrődő fény. Amint a redőny teljesen felvonódik, Obi-van láthatja, hogy több mint hatvan gyerek veszi körül, az egyötöde kezében pedig vibropenge pihen. Mindegyik komor arccal, harcra készen állnak fel előtte. Sok gyerek kritikusan sovány, szemei körül a bőr sötétebb színű, sápadtak.
*Ran szobájában a számítógép éles hangon visít fel, idegesen ugrik talpra és lép a komputerhez, száját egy-két nyomdafestéket nem tűrő szó hagyja el, ahogy kilép szobájából. Qui-gont látja lefordulni a folyosó sarkán.*
- Jinn várj! – *kiált utána és már követné, amikor Tyrt hallja nevét kiáltani a folyosó túl végéből. Megtorpan és felé pillant.*
- Most jelentették, eltűntek a vibropengék a hatos raktárból – *mondja sietősen.*
- Micsoda?! De hát két hete cseréltem rajta kódot! – *Rannak kezdett összeállni a kép.* - Gyere a könyvtárba.
- A könyvtárba, miért?
- Azt hiszem, tudom, hol vannak a vibropengék.
Qui-gon, ha Ran szavaira megállt és visszafordult, akkor velük, ha nem, akkor egyedül jut el a könyvtárba. Ő már az épületen kívül érzékeli a sötét oldal jelenlétét. Ha kapcsolók keresésébe fogna, akkor talál egyet, ám nem megvilágítást sikerül ezzel teremtenie, hanem a tetőablak redőnye húzódik fel (Ha Ranékkal tart ez esetben Tyr hajtja végre ezt a műveletet).
Qui-gon mindenesetre szemtanúja lehet, ahogy a korban színes maximum 16 éven alatti gyermek közrefogják Obi-vant, némelyik kezében vibropenge pihen. Legtöbbjük ránézésre igen beteges. |
//Qui-gon Jinn & Obi-van Kenobi//
*Qui-gon kellemetlenül áll. Számára is nehezebb ez, mint ahogy képzelte mikor szóba hozta. Némán hallgatja végig Rant, s kihallja hangjából a Rendet becsmérlő gondolatait, de nem reagál rájuk. Először úgy érzi, megvédené a Rendet. Mondhatná a lánynak, hogy „Nincs jogod a rend felett ítélkezni.” Vagy „Nem tudhatod mi történik, te döntöttél úgy, hogy többé nem leszel részese.” Ezeket a gondolatokat azonban mélyen elzárja tudatában. Maga is megkérdezte ezt az elmúlt fél évben, nincs joga Rant becsmérelni ezért. Ami azonban még mindig dühvel tölti el. A lány úgy beszél arról a lelketlen gyilkosról, mintha nem egy alávaló, aljas terrorista lenne. Mintha megpróbálná tetteit alátámasztani, és bebizonyítani, hogy a helyes cél érdekében halt meg az a sok-sok ember. Nem tudja megérteni, miért volt ez a személy oly fontos Rannak. Egy hazug manipulátor volt nem több. Fáj neki arra gondolni, hogy Cato elvesztése ilyen törést okozhat a lányban. Hogy állhatott ilyen közel a szívéhez?*
- Nem is gondoltam. – *Mondja higgadtan, majd sarkon fordul.* - Pihenj le. Nagy nap lesz a holnapi. – *Szól vissza. Meg sem fordul, maga elé beszél, s elhagyja a szobát.
Visszatér a szobába melyet pihenésre adtak ki nekik, de Obi-vant nem látja ott. Kinéz azt ajtón, de sehol sem látja, viszont erőn keresztül valami különös érzés keríti hatalmába. Ő már többször találkozott sötét oldali energiákkal, s most, mikor tanítványra gondol, akkor erősen belenyilall az érzés. Veszélyben van. Azonnal a keresésére indul.*
*Kenobi könnyedén csusszan át az őrség mellett. Észre sem veszik, hogy ott volt. Kíváncsian lép be a sötét szobába. Ugyan nem sokat lát, azt meg tudja mondani, hogy hatalmas könyvtárba téved. Azt ugyan nem tudja, hogy fog így könyvet olvasni, de valami mégis a tovább menetelre készteti. Ahogy néhány éterrel eltávolodik az ajtótól különös érzés keríti hatalmába. Az erő mintha erősen sugározna a könyvtár belsejéből. Az erő segítségével kis koncentrálás után képessé válik a sötétben is látásra. Ugyan nem olyan tisztán, mintha lámpa világítana, de eléggé ahhoz, hogy ne botladozzon a könyvtár belseje felé vezető útján. Ahogy egyre közelebb kerül, egyre egyértelműben érzi az erős kisugárzást, mely egyre vészjóslóbb érzéseket kelt benne.
Ahogy a szobor kirajzolódik előtte, eltátja a száját. Olyan szépen megmunkált szobor, mely nem is biztos benne, miféle személyt ábrázol. A köpenyből talán arra következtet, hogy Jedi volt, mi mást okból járná át ennyire az Erő. Kíváncsian lép hozzá, talán nem teljesen szabad akaratából. Óvatosan érinti meg a szobrot.* |
//Ranmaou Nafeel//
*Nem igazán tud mit mondani, örül, hogy Qui-gon tesz arról, hogy ne álljon be közöttük a kínos csend. Ahhoz túlságosan nagy a bűntudata, amiatt, ami annakidején a Templomnál történt, s nem érzi ennek okán jogának azt, hogy a férfi szemeibe nézzen. Az akkori érzelmi instabilitása pedig most is felütötte a fejét lelkében, nehéz számára úrrá lennie rajta. Azt hitte, hogy az a konfliktus örökre pontot rak barátságuk végére, meglepetten tapasztalta az ennek ellenkezőjére utaló jeleket.*
- Túl gyorsan történt minden – *az egyik polcon lévő mütyürt a kezébe vette, miközben beszélt.* - Mikor a peremvidékre értem, három napra rá, hogy elhagytam a… Rendet. Amikor az Arbra közelébe értem segélyhívást fogtam. Kalózok támadtak egy utasszállító hajóra, kevés volt a fegyverzete a kalózok pedig túlerőben voltak. Nem gondolkodtam, csak cselekedtem. Persze az én gépem sem ért semmit a kalózok ellen, de ez mindegy volt, az utasszállítón több százan utaztak, csak később tudtam meg, hogy a Hatalmiak két rangidős tagja is ezen a gépen utazott. A hajóm meghibásodott, kényszerleszállást kellett végrehajtanom. Tyr élet és halál között talált rám, az orvosok szerint szerencsém volt, ha a letört retesz darab fél centivel arrébb talált volna el, akkor nem éltem volna túl. Az első hónapban csak lábadoztam, megismertem az itt élőket, a szokásaikat, Tyr befogadott, semmiben sem szenvedtem hiányt. Először tovább akartam állni, de a hajóm rendbe hozása sokkal tovább tartott, és ekkor kezdődött el az egész. Magától értetődő volt, hogy segítek, ennyivel tartoztam Tyrnek. Hónapok teltek el azóta, de nekem olyan volt, mintha egyik napról a másikra a Hatalmiak termében állnék, ahol kikérik a véleményemet. A vegyi támadás után, már ha akartam se tudtam meggondolni magamat. Tudod, bár kiléptem a Rendből a tanításokat nem feledtem el, én segítek ott, ahol kell, védelmezem a jót és a gyöngéket, harcolva, ha máshogy nem megy. – *Ran olyan tekintettel nézett Qui-gonra, mintha azt kérdezné, hogy „És most a Rend mit csinál?” – a pár órája hallottakra gondolva.
Ran üveges szemekkel emlékszik vissza a pontos eseményekre, mikor elhagyta a Templomot. Ezek a képet mióta újra látta Qui-gont folyton kísérik. Tudta, hogy előbb-utóbb szembe kell néznie ezzel. Durva szavak hagyták el akkor a száját, többségét nem is Qui-gonnak címezte, hanem magának. Tehetetlen volt a haraggal szemben, ami akkor elöntötte tudata egészét.*
- Felejtsd el. Mindketten tudjuk, hogy akkor abban a pillanatban én nem tudtam megfékezni a haragomat – *az emlékek hatására megborzadva rakja vissza a mütyürt a helyére.* - Mit számít, hogy történt, változtat az bármin is? – *gyomra összerándult, ahogy hagyta, hogy a szenátus épületében történtek megelevenedjenek előtte.* - Nem én öltem meg – *a polc szélét megszorítva, megtörten jelenti ki az alábbit. Oly sok hónap után. Yodának bár elmondta, de ha Qui-gon a jelentésekre alapozott, ő is csak a hazugságokat hallhatta… jól esett könnyítenie ezzel a lelkén.*
Obi-van a figyelmeztetés ellenére is útja a könyvtár felé vezetett. Könnyedén meg is leli az épületet, ugyanis egy katona éppen akkor szakad le társaitól, hogy „ellenőrzést” tegyen ott. A könyvtár egy földbe vájt épület, melynek felső része kevesebb, mint ötven centit lóg ki a talajból, mintha csak be lenne temetve. Az ajtóhoz meredek legalább harminc fokos lépcső vezet le. Gond nélkül be tud nyitni, kikerülve az őr figyelmét, ha esetleg nem akart feltűnősködni.
Odabent sötétség honol, lámpát nem talál. Kissé hűvös a levegő a folyosón, mely egy nagy csarnokba vezet. Kevés fény szűrődik be csupán a redőny vékony résein, nem igazán segít abban, hogy bármit is lásson. Azonban egyre erősebben érzi a sötét oldal jelenlétét. Ha annak forrásáról megpróbál többet megtudni, közelebb kell merészkednie.
Szekrények sorai között kell átvágnia, míg egy könyvespolcok által körbeölelt szoborhoz nem ér. A szobor eléggé törmelékes, egy csuklyás alakot ábrázol. Nem igazán tud többet kivenni a sötétben, a sötét oldal pulzálása viszont ebből a szoborból ered. Rajta áll, hogy közelebbről megnézi-e, avagy sem. |
//Qui-gon Jinn & Obi-van Kenobi//
*Qui-gon gondolkodás nélkül tör rá a lányra. Mikor rájön, milyen modortalan is volt zavartan megtorpan, legszívesebben visszafordulna, de Ran már meglátta, így kénytelen folytatni, amit elkezdett.*
- Ezt örömmel hallom. – *Hangjában hallani lehet, ahogy egy kisebb kő esik le a szívéről. A férfi Ran bal oldalára pillant, melyet már ruha takar el. Legszívesebben rákérdezne, de azzal felhozná a korábbi kellemetlen pillanatokat, úgy dönt, inkább nem teszi.*
- Meglep, hogy belefolytál egy ilyen konfliktusba? Mi vezetett rá, hogy ekkora szerepet vállalj? – *Egyik szemöldökét kíváncsian vonja fel. Cseppet sem jellemző Ranra, hogy felvállaljon egy ekkora felelősséget. Viselkedése is egész más. Egy mosolyt nem látott tőle mióta visszatértek. Felelőtlen viselkedése pedig mintha semmivé lett volna. Qui-gon háttal a falnak támaszkodik, s összefonja kezeit. Arca még a szokottnál is jobban komorodik el.*
- Ami távozásodkor történt… - *Hozza a szóba egy kis hallgatás után.* - Sajnálom a viselkedésemet. Nem ismertem a körülményeket, csak a jelentés hallottam. – *Kezd bele a magyarázkodásba.* - Nem egy jedihez méltóan viselkedtem. – *Szabadkozik. Ha úgy látja Rant nem rázza meg olyan mélyen ennek a szóba jövetele, akkor további kérdéseket intéz hozzá.* - Pontosan hogy történt? Akkor nem kérdeztem.
*Kenobi a szobájában marad magányosan. Tudja, hogy Qui-gont és Rant most nem lenne bölcs megzavarni, komoly dolgokról beszélhetnek. Tudja, hogy mesterét bántotta valami a lány távozásával kapcsolatban, így meg akarta hagyni nekik a teret. Ehelyett felderítő útra indul, ahogy az tőle szinte elvárható lehet. A könyvtár felé veszi útját. Azt reméli, talán több információhoz juthat, ha felkeresi. Ugyan Ran óva intette a helytől, de talán ezzel csak még kíváncsibbá tette a fiút.* |
//Ranmaou Nafeel//
- Arbra népének kultúrája igen színes, mert az őshonos fajok mellett más, ideutazó is itt él. A bolygó nevezetes a geotermikus energia sokszínű felhasználásról, például ezt konvertálják át fejlett eszközökkel villamos energiává és küldik fel azt a légkörbe, melynek segítségével a jelenlegi pályáján tartják a planétát. Ez az energia a Hoojibsok állandó táplálékforrása is. Az Evdveniek pusztítása miatt nem látszik, de az itt élők vigyáznak a környezetükre, szinte érintetlen az egész bolygó, inkább földalatti barlangrendszerekben építkeznek. A bolygó vezetői az öt főből álló hatalmiak, velük hamarosan találkozol.
- Az evdveniek bolygója haldoklik, bármikor lakhatatlanná válik. Egy hete voltunk ott, a gravitációja kissé csökkent a bolygónak és majdnem olyan jó idő van rajta, mint a Tatooinen. Idő kérdése és a bolygó magfunkciója teljesen le fog állni. Az evdveniek az Arbra őslakóival rokonfajok, a feljegyzések szerint innen váltak ki és népesítették be a szomszédos bolygót, amikor az lakhatóvá vált. Nem tudjuk mi történt pontosan a planétával. Arbra vezetői sem tagadják, hogy annak idején, amikor a két bolygó szinte egy volt, tulajdonéképpen az Arbrans-ok miatt romlott meg a kapcsolatuk és váltak az Evdveniek visszahúzódó, zárkózott néppé, de ennek már több száz éve már. Az Evdveniek támadásukat teljesen jogosnak találják, nem is előzte meg a háborút semmiféle tárgyalás. – *Igyekszik Obi-van kérdéseire a lehető leglényegre törőbben megválaszolni a dolgokat.* - Ezért is nehéz velük kapcsolatot teremteni… sértettnek érzik magukat.
*Ran megtorpan Obi-van kérdésére. Nem neheztel a padawanra, hogy nem emlékszik, hiszen teljesen ki volt ütve a fájdalomcsillapítóktól. Azért nem érzéketlen, megvárta, míg megtudta, hogy Obi-van fel fog épülni sérüléseiből. Távozása előtt meg is látogatta, akkor találkozott Qui-gonnal is.*
- A Mesterem itt született. – *Válaszolja meg röviden és tömören, mély levegő vétel után, hogy felkavarodott lelki állapotát lenyugtassa.*
- A két bolygó kapcsolata jelenleg nem túl jó, mi szeretnénk nyitni, de ők elhatárolódnak tőlünk. A támadásukat is értelmetlennek találtuk, lévén diplomáciai úton bizonyosan meg tudtuk volna oldani és vérengzés nélkül áttelepedhettek volna ide. – *válaszolja meg Qui-gon kérdését a jobb szélen ülő hatalmi, miután Ranhoz hasonlóan ecsetelte az Evdveniek bolygójának hamarosan bekövetkező sorsát. Illetve azt is elmondják, hogy az első komolyabb csapásuk a vegyi támadás volt, melyet követően kezdték eléggé drasztikus módon megszállni a bolygót.*
- Ranmaou biztosítanál a vendégeinknek szállást? – *az egyik hatalmi fordul felé ezzel a kéréssel, miután Qui-gon előállt az érthető igénnyel.
Ran bólintva helyeselt, bár mélyen magában sikítani tudott volna. De nem róhatja fel ezt a hatalmiaknak, ők nem tudják mi történt a múltjában.*
- Kövessetek – *lép Qui-gonékhoz, miután vége a tanácskozásnak, majd elindul a hajója irányába. Pár katonán kívül nincs rajta senki, az egyik hálóba vezeti őket.* - Itt lepihenhettek, nem olyan, mint a Templom, de meg lehet szokni – *cseppnyi honvágy csenget a hangjában, ahogy az alábbit mondja, kérdéses, hogy a Rend, vagy a Templomban lévő szobájára gondolt éppen. Mielőtt távozna, visszaszól.* - A hajó könyvtárat inkább kerüljétek – *nem magyarázza meg az okát, ez után távozik.
Ran a saját szobájába vonult vissza. Egy kisebb tükör segítségével vette szemügyre bal oldalán húzódó igencsak csúnya sérülést, amikor Qui-gon kopogás nélkül tört rá. Egy szava se lehet, lévén ő nem csukta be az ajtót. A kérdésre összerezzen, sebtében igazítja el a ruháját, miközben szembe fordul vele. Karba font kézzel dől neki a falnak.*
- Igen – *válaszolja meg kisvártatva a kérdést.* - Jelenleg stabil vagyok – *teszi hozzá. Egy kissé elidőzik a tekintete Qui-gonon, mintha csak latolgatna valamit, hogy elmondja, avagy ne.*
- Nem panaszkodhatok, szervezetem egészen ellenálló a méreggel szemben, jól viselem, nem kell aggódnod – *lehunyt szemmel mondja az alábbit, némileg semleges hangot megütve feleletével, azonban szavai mögött rejlő kételyeit nem tudja elfedni Qui-gon elől, túl jól ismeri ahhoz, hogy ez a húzása sikerüljön.* |
//Qui-gon Jinn & Obi-van Kenobi//
*A helyzet elég tanácstalannak tűnik a két Jedi számára, kifogytak az ötletekből a „B” tervet illetően. Kénytelen lesznek tárgyalás útján megszerezni az ellenszert a Holdiaktól.*
- Tudsz valamit a történelmükről? Miért támadták meg őket a Holdon lakók? Váratlan volt? – *Kenobi szinte suttogva kérdezi Rant, ahogy Jinn és Tyr előttük haladva másról beszélnek. Nem fér a fejébe, miért mérne a holdi nép csapást az Arbrán lakókra. Biztosan meg kellett előznie valamilyen tárgyalásoknak, azokról pedig lehetnek felvételek. Ha ez így van Ran biztosan halhatta azokat a felvételeket.*
- Miért erre a bolygóra került a választásod…. Mikor elmentél? – *A mondat másik felét kissé nehezen mondja ki, mert hajlamos elfelejteni, hogy Ran már nem része a Rendek. Olyan hamar távozott, meg sem látogatta a gyengélkedőn (az ispotályban xD).
A belső körbe való belépésnél Kenobi Qui-gon mellett állapodik meg. Mindenkit nagy tisztelettel köszönnek, majd Qui-gon elmondja azt amit Tyrnek is elmondott, hogy csak diplomáciai ügyben vannak itt, és csak ezt a részét hajlandóak magukra vállalni. Majd kér egy kis tájékoztatást a két nép kapcsolatáról és a kitörés körülményeiről.
A találkozó hírére Kenobi kissé meglepődik. Nem számított rá, hogy ilyen hamar akcióba lendülnek majd. A csapda előhozásakor Qui-gon felnéz. Természetesen nem ostobák, számítanak erre. Sokat ugyan nem fognak tudni tenni, ha ilyesmi bekövetkezik, de azért megnyugtató szavak hagyják el a száját.*
- Tyr tábornok védelméről gondoskodni fogunk. – *Jelenti ki komolyan. Ha akar nagyon megnyerő tud lenni, de Ran és Kenobi érezhetik rajta, hogy ezek csak üres szavak, melyekkel nyugtatgatni akarja a tisztviselőket.*
- Ha lehet kérnénk egy helyet, ahol kissé megpihenhetünk. Közvetlenül egy korábbi bevetésről jöttünk, így szükségünk lenne egy kis meditálásra. – *Kenobi erre megforgatja szemét, mintha csak azt mondaná „Mintha úgy megerőltetted volna magad mester”.
Ha a megbeszélésnek vége, és végre egy kis szusszanásnyi időt kapnak, Jinn felkeresi Rant lehetőleg négyszemközt.*
- Te is megfertőződtél? Azért vagy a Togruta alakodban? – *Teszi fel a kérdést köntörfalazás nélkül. Ugyan próbálna semleges hanglejtéssel kérdezni, mégis Ran már ismeri annyira, kérdése tiszta aggodalomból és törődésből fakadt. A régi dolgok úgy tűnik sosem változnak.* - Mennyire súlyos? – *Jön a következő kérdés, ha Ran igennel válaszol.* |
//Ranmaou Nafeel//
*Megborzad Obi-van kérdését hallva.*
- Próbáltam, és nem sikerült – *hangjában megtörtség hangzott, ahogy kisebb csend után elmondta válaszát.*
- Mi is meglepődtünk ezen a csapáson, valószínűleg támogatókat szerezhettek. Kérdéses, hogy kiktől, hiszen még Arbrával se léptek soha kapcsolatba ezelőtt komolyabban – *mondja Tyr.* - Kevés dolog maradt fent a labor megsemmisülése után, amikhez hozzá jutottunk nem léptünk előrébb, ebben a körben mozgó doktoraink mind odavesztek. De megtudjuk, mutatni önöknek. – *Tyr elég tanácstalan az orvoslási kérdésekben, a harcmező a fő feladata, nem a kísérletek.*
- Az evdveniek csak arról tudnak, amit látnak – *feleli titokzatosan Tyr Obi-van kérdésére.
Ran a hatalmiak felé vezető úton lévő erőpajzs előtt őrködő férfival tisztázza le a dolgot, hogy kik érkeztek ide, fél füllel hallgatja a párcsevejt.*
- És a Jedik mióta vannak a Köztársaság ilyen mértékű befolyása alatt, hogy már lassan a levegővételhez is külön engedélyt kell, hogy benyújtsanak a szenátusnak? – *kérdezi semleges hangon, karba font kézzel tekintve Qui-gonra. Hümmögve veszi tudomásul Obi-van által mondottakat. Bár rendkívül meglepődik azon, hogy a Tanács mindezt hagyta.*
- Csak egy… - *Tyr nem tudja befejezni mondanivalóját, ugyanis közben megkapják az engedélyt a hatalmiak gyűrűjébe való betéréshez.*
- Jedi Mesterek! – *a jobb szélen ülő feláll és meghajolva üdvözli őket. A másik négy asztalnál ülő hasonlóképpen tesz.*
- Már vártuk az érkezésüket, megkezdtük kialakítani a tárgyaláshoz vezető utat a két bolygó között, az első találkozó helyszíne már meg is van – *üdvözlőjük kezd bele rögtön a lényegbe.* - Az evdveniek ragaszkodtak a saját felségterületükhöz, úgy gondoltuk, hogy az lesz a legjobb, ha ebben az ő szavukra adunk, ezzel is kimutatva barátiasságunkat. – *Ran ezt hallva, mintha megmozdult volna benne valami, szíve szerint fejét fogta volna a hallottakon. Ha Tyr vagy ő nincs itt, a hatalmiak rögtön elkattannak…* - Én fogok önökkel tartani. – *Ran aggodalmas pillantást váltott Tyrrel.* - A találkozó holnap délóra tájt lesz, reggel indulnánk – *teszi hozzá zárásként.*
- Nem mintha kételkednék tudásukban, de ezt biztosan megfontolták? Átmenni Evdvenre?! Ugye számoltak a csapdák eshetőségével, a kapitány nem tud csapatot biztosítani az ön védelmére – *köhintve teszi szóvá az alábbit Ran. Tekintetével a középen ülő, már látszatra is betokosodott helybélit illetve pillantásával, mintha tudná, hogy az ötlet, kitől is származik.*
- A döntést már meghoztuk – *szólal meg fölényesen a középen ülő, nem igazán hajlik az időpont és helyszín módosítására. Nem mintha lenne rá lehetőség…
Rannak nehezére esik lenyelni a hatalmiak gondatlanságát, aggódva pillant Qui-gonékra.* |
//Qui-gon Jinn & Obi-van Kenobi//
- Erőgyógyítást nem próbáltál? – *Szól közbe Kenobi, miközben a méregről társalog Jinn és a hadvezér. Ez egy igen okos kérdés, s Qui-gon is felfigyel rá, s megérkezésük óta először tekintetét Ran felé fordítja, és egyenesen a szemébe néz. Mintha egy idegenre tekintene, nem látszik semmi. Csupán a válaszra kíváncsi, és már folytatja is a diskurzust Tyrrel.*
- Tudtunkkal a Holdon lakó nép nem olyan fejlett, hogy hozzáférjen ilyen komoly laboratóriumi felszereléshez, mellyel létre lehet hozni egy ilyen biológiai fegyvert. Az pedig, hogy teljesen elillant az atmoszférából még több aggodalomra ad okot. Sikerült belőle mintát venni, míg jelen volt? Esetleg a fertőzöttek véréből lehet szintetizálni? – *Mikor a sérültekre kerül a sor, még a viszonylag jobb kedvű Obi-van is elhallgat és komoran néz maga elé. Qui-gon tekintetében is látni lehet, hogy ez kissé megrázza. Nem számítottak rá a Templomban, hogy ilyen komoly a helyzet.*
- Attól tartok, hogy azzal, hogy lelőtték a hajónkat egyértelmű jelét adták, hogy nem kívánnak tárgyalni. – *Kis szünetet tart.* - De természetesen mindent el fogunk követni, hogy békés átmenetet biztosítsunk. Talán két Jedi jelenléte majd meghozza az eszüket. A Köztársaságot nem akarhatják belevonni ebbe, márpedig a mi megtámadásunkkal a Köztársaságot támadták meg. – *Qui-gon állára helyezi kezét, s mély gondolkodóba esik. Látszik rajta, hogy aggasztja valami, de inkább nem ad hangot ennek.
Az ellenfelek megjelenésével még feszültebbé válik a helyzet. Qui-gon meg sem moccan, de látszik rajta, hogy latolgatja az összecsapás lehetőségét, ha Rannak nem sikerül kitérnie. Obi-van azonban idegesen néz egyszer Ranra, másszor az evdveni csapatra.*
- Ran, el tudod kerülni?! – *Kérdezi idegesen, ezzel is kissé megzavarva a lányt. Még éppen idejében sikerül kitérniük a az útból, így megúszva az összecsapást. Kissé mindenki fellélegzik a hajóban. Szomorú lett volna, ha a diplomáciai küldetés elindulása előtt érne véget.
Ahogy megérkeznek, s kiszállnak mindkét Jedi meglepetten néz körbe a hatalmas földalatti járatok láttán. Nem kis idő és energia befektetés lehetett ezt mindet létrehozni.*
- Az evdveniek nem tudnak erről a helyről? – *Kérdezi Obi-van kíváncsian, miközben Rant és Tyrt követi.*
- Egészen pontosan mit vár el tőlünk Tyr? – *Teszi fel a kérdést Qui-gon, hangján hallatszik, ez aggasztotta egészen idáig.* - Jediként nem katonák vagyunk, ha a diplomácia megbukik, vajmi sokat tehetünk. A Köztársaság megbízása nélkül jöttünk ide, így a kezünk meg van kötve. – *Ha Ran megkérdezné, mióta tartoznak a Jedik ilyen komolyan a Köztársasági Szenátus befolyása alá, akkor Kenobi közbevágva Mestere szavába elmondja, Ran távozása után a Kereskedelmi Szövetség megerősödött és így képessé váltak gazdasági nyomást gyakorolni a Jedikre. Qui-gon szemében valami elképesztő keserűség ül ki, mikor Kenobi ezeket a szavakat kimondja.*
- Van lehetőség, hogy felvegyük a kapcsolatot a holdon élőkkel? – *Folytatja a megakasztott gondolatmenetet egy kis szünet után Jinn.* |
//Ranmaou Nafeel//
*Nem igazán tudja eldönteni, hogy most örüljön Qui-gon viselkedésének, vagy érezze megbántva magát. Nem akarta súlyosbítani a helyzetet, a bolygónak szüksége van a Jedik jelenlétére, hogy egyáltalán megéljék a következő hónapot. Holmi érzelem szülte heves cselekedeteket, szavakat, nem engedhetett meg most magának.*
- Nem is meglepő… az Evdveniek rendkívül erőszakosak, nincsenek tekintettel arra sem, hogy nő vagy gyermek, akire rálőnek, akárcsak a hajók esetében, melyen egyértelműen szerepel a diplomáciai jelzés – *mondja a szomszédos bolygó lakóiról rendkívül kiábrándult hanggal szólva Tyr.* - Igaza van a Jedi Mesternek, menjünk – *pillant Ranra, ki egy bólintással jelzi egyetértését.
Tyr vezetésével indulnak el a robogó felé, Ran a sor végén zárkózik fel, mindketten elég óvatosak, ez azon is látszik, hogy fegyverüket készenlétben tartva szorongatták. Szerencsére konfliktusok nélkül sikerül elérniük a gépjárművet, melyre felszállva el is indulhattak.*
- Valóban? – *türelmesen hallgatja Obi-vant, ennyi lelkesedésben már rég volt része, mint amennyi most éppen a padawanból áradt.* - Kész szerencse – *lehunyt szemekkel mondja az alábbit. Hangjából nem igazán érezhető, hogy most örül, vagy mégsem ennek.
Kihúzva a feltételezés, miszerint Yoda mesterkedése lett volna az alábbi.
Tyr és Ran megtört pillantást váltanak Qui-gon kérdéseire.*
- Elkezdtek dolgozni… a helyzet az, hogy nem találták meg az ellenszert. – *kezd bele Tyr.* - A labort három hete lerombolták. Azóta csak azokkal a gyógyszerekkel tudjuk féken tartani az anyag hatását, amit a kutatások előtt is használtunk. Nem gyógyít, csupán lassítja. De a gyógyszerek sem tartanak ki örökké. A fertőzöttek… –
- Mindenki az – *veszi át Ran.* - A bolygó már tiszta, nektek nem kell aggódnotok. A tudósok egykori feltételezése szerint a lánc robbanássokkal terjesztették el az egész bolygón. Ez volt az Evdveniek első komolyabb lépése, ennek már két hónapja. A levegőből az első két hét után eltűnt az anyag, nem tudtunk védekezni ellene. –
- Halálos áldozatok nap, mint nap vannak. Főleg az időseket vitte el eleinte a méreg, azóta a sérülteken is komolyabban látszódnak a jelek, illetve… - *Tyr elhallgatott, érzékeny téma számára az alábbi, ez látszik rajta, még az Erőt se kell a segítségül hívniuk a Jediknek, hogy megtudják, miért nem folytatja a mondanivalóját.*
- A gyerekek is sorra kerültek – *fejezte be helyette Ran.* - Igazából szervezetfüggő, hogy kinél milyen gyorsan, mekkora mértékben hat az anyag. Pedig a tudósok erre is keresték a választ, a fizikális megterhelés sem gyorsítja a hatást. – *Ran elhallgat, mintha mondani akart volna még valamit, de végül mégse tette, Tyr kissé meglepődve fogadja ezt, végül ráhagyja és átveszi a szót.*
- Evdven egyértelmű jelét adta, hogy náluk van ellenszer. Megpróbáltuk megszerezni, de az akcióink elbuktak – *Tyr idegesen szorított rá a jármű botkormányára.*
- Itt jöttök ti a képbe – *pillant Ran Qui-gonra és Obi-vanra.* - Evdven lakói nem hajlanak a békés körülmények közötti tárgyalásra, foggal-körömmel ragaszkodnak a máséhoz, nem számít nekik, hgy mi úton-módon kapják meg a bolygót. A ti közvetítésekkel azonban talán sikerül szót értenünk velük – *tekintete huzamosabb ideig elidőzik Qui-gonon. Tudatát idegesen utasítja a normális viselkedésre.
Tyr hirtelen lefékezi a járművet. Ez remek ürügy arra, hogy figyelmét másra vezesse, értetlenül pillant a volánnál ülő hadvezérre.*
- Evdveniek – *mondja visszafojtott hangon. Ran feszülten veszi magához a gépet, majd kattingatva azon kezd másik útirány kalkulálni.
Qui-gon és Obi-van az Erő útján tökéletesen érezheti a gyilkolás és egyéb sötét oldal tulajdonságait magukban hordozók közeledtét. Több mint egy tucatan vannak.*
- Mit keresnek ezek itt? Felderítők? Kiterjesztették volna a hatósugarukat? – *Tyr idegesen dobogtatja ujjait a kormányon, türelmetlenül várva Ran új útirányát, amelyen visszatérhetnek a búvóhelyre. Szerencsére sikerül éppen idejében másik útvonalat tervezni és azon elindulni.
Az út további részében simán megérkeznek a búvóhelyre, nincs több fennakadás. A tábor, nyomasztó hangulatot áraszt magából, a lényegi dolgok pedig a földalatti járatokban helyezkednek el, ezeken az alagutakon vezetik el a jediket Ran és Tyr a hatalmiakhoz.* |
//Qui-gon Jinn & Obi-van Kenobi//
*Obi-van már mikor elhagyja a gépet, idegesen markolja meg fénykardját. Akik lelőtték őket valószínűleg meg akarnak majd győződni róla, hogy véghezvitték feladatukat. Így természetes, hogy Mesterét fedezi, amíg az Erő segítségével üzenni próbál. Az ismeretlenek jelenlétét azonnal megérzi, hiszen érzékeivel csak erre koncentrál, s már kivont fénykarddal fordul feléjük. A vele szemben álló két személy fegyvert tart rá, így természetes, hogy nem bizalommal fordul hozzájuk. Csak állnak pár pillanatig mozdulatlanul, mikor a lány megszólal. Obi-van összehúzza szemeit, hitetlenül néz a nőre.*
- Ran? – *Teszi fel a kérdést bizonytalanul, miközben leengedi fénykardját, s deaktiválja. Qui-gon ekkor jelenik meg, kilépve a hajó gyomrából. Ő rögtön felismeri Rant, hiszen már többször is látta Togruta formában. Mégis, úgy tesz, mintha számára ismeretlen lenne. Nem úgy köszönti, mint barátot, hanem mint Jedi, aki hivatalos ügyben jár el.*
- Nagyon örvendek. A Jedi Templom megbízásából jöttünk. – *Kezd bele. Ranon átsiklik tekintete s csak a hadvezérrel törődik.* - Egy ellenséges hajó megpróbált lelőni minket, így azt tanácsolnám, térjünk vissza a bázisukra mielőtt újabb támadás ér minket. – *Ha Ran és Tyr indulnak, akkor a két Jedi követi őket. Qui-gon nem elegyedik beszélgetésbe se Rannal, se Tyrrel út közben, komoly arccal halad mögöttük. Kenobi azonban nagyon megörül Ran láttán, s így megered a nyelve. Jinn nem csitítja, nem zavarja, hogy tanítványa nyitottan és jókedvűen viselkedik.*
- Jól otthagytál! – *Jelenti ki idegesen, mintha szemrehányásnak szánta volna.* - De azóta legalább nem törött el semmim. – *Folytatja viccelődve.* - Éppen egy konfliktus lezárásáról tartottunk vissza a Templomba, mikor Plo Koon Mester átadta az üzenetedet. – *Ekkor Qui-qon szól közbe.*
- Tyr gyanítom a tudósaitok már elkezdtek dolgozni a szer eredetén és működésén. Mire jutottak? Mennyi a fertőzött? Van halálos áldozat? Fertőző még a bolygófelszín? – *Komoly arccal néz a hadvezérre, nem úgy, mint tanítványa, ő felismeri a helyzet komolyságát. Ha Ran a Jedikhez fordul segítségért, akkor komoly veszély lehet.* |
//Ranmaou Nafeel//
*Meditálva ült a földön, mostanában sűrű megmozdulás volt ez tőle. Így próbálta erő útján a testét arra utasítani, hogy kezdje meg a gyógyulást a vegyi méreggel szemben, ám még a kisebb sérülései, zúzódásai sem jöttek rendbe, de az egész bolygót ellepett szer hatóanyagát is képtelen volt kiüríteni szervezetéből. Újabb kudarc, megtörten nézett fel a zaklatott hangra, mely kirángatta nyugalmából.*
- Ran, egy hajó zuhant le Északon, pár kilométerre innen – *értesítette az alábbiról a hadvezér, kivel egészen kebelbarátok lettek, mióta itt van a bolygón. Vele együtt indult útnak, hogy kiderítse, mi lehet az pontosan.
Egyszerű, nagy csomagterű robogóval vágták át a távolságot, amennyiben barátságos gép esett a felszínre és vannak túlélők, akkor tudják hova tenni őket.
Rannak az út során végig baljós sejtelme volt, kezében tartott egy kisebb, tablet szerű gépet, melyen keresztül kiszámolták a hajó becsapódási helyét a röppálya alapján.*
- Pontosan milyen hajónak tűnt? – *kérdezte a volánnál ülő haditisztet.*
- Akik látták lezuhanni azt mondták, hogy nem ellenséges és nem is saját. – *Csupán néma bólintással vette tudomásul a választ.*
- Várj, ez ellenséges terület – *emeli fel tekintetét a gépezetről, homlokát ráncolva, ahogy átlépték a hatósugarat, amely már nem az ő területük alá tartozott.*
- Tudom – *a hadvezér higgadtan adta meg a választ. Ranmaou rosszallóan vette tudomásul ezt, hogyha előre tudta volna, akkor úgy készül fel, így ketten vajmi kevesek lesznek egy felderítő csapat ellen.
Ran már messziről látta a gép oldalán lévő egyértelmű jelzést. Diplomáciai űrhajó. Hasa görcsbe rándult, arca egészére aggodalom ült ki. Több méterrel odébb álltak meg biztonság kedvéért a füstölgő hajótól, éppen, hogy elkerülve egy ellenséges felderítőcsapatot. Ran rögtön lerakta a kézi gépet az egyik ülésre, majd azonnal kiszállt. Kezét az övén függő lézerpisztoly felett pihentette. Megvárta, míg a hadvezér is kiszáll és egymást fedezve elindulhattak. Nagy óvatossággal közelítették meg a járművet. Ran hátát a hajó oldalának vetette, annak oldalán tátongó lyuk mellett, melyen keresztül be lehet menni a gépezetbe. Feszült pillanat volt az alábbi, a hadvezér kézjele egyértelmű volt, fedezve van, indulhat. Visszafojtott levegővétellel, akrobatikus mozdulattal jutott be a jármű belsejébe. A lehető leghalkabban igyekezett landolni annak folyosóján. Füst és égett elektromos kötelékek műanyagának szaga csapta meg orrát. Lassan álló helyzetbe állt, majd fegyverét előre szegezve fordult meg. Homlokán a ráncok kiegyenesedtek, ahogy Obi-vant pillantotta meg maga előtt kivont fénykarddal.*
- Arra semmi szükség – *el kellett neki pár másodperc mire feldolgozta, hogy ki áll előtte, teljes életnagyságban. Nem lepődött meg a reakción, Obi-van nem látta túl sűrűn Togruta alakjában, márpedig mióta a vegyi támadás áldozatai lettek, azóta ebben a formájában van. A fegyverét is eldobta, hogy ezzel győzze meg a padawant.* - Tyr bejöhetsz, tiszta a terep – *szólt ki a lyukon, melyen ezután a hadvezér is beevickélt.
A pilóta fülkéből előlépő Qui-gont megpillantva hirtelen szólni se tudott. Rendkívül ostobának érezte magát ebben a pillanatban, hiszen lett volna ideje lelkileg rákészülni erre, amint megpillantotta Obi-vant. A Templomból való távozás pillanata sejlett fel előtte, sokat gondolkodott ezen, miután maga mögött hagyta a Rendet, enyhe bűntudata volt, amiért Jinn lett végül az, akinek a fejéhez vágta minden gondját, baját, mintha csak az ő hibája lett volna a történtek. Mentségére szóljon azon nap történései után képtelen volt a tiszta fejjel való gondolkodásra. Most mégis nehéz volt a kommunikáció bárminemű megkezdése.*
- Örülök, hogy látlak, Obi-van. Látom, előnyödre változtál attól az arcon rúgástól – *szólal fel, hogy megtörje a kellemetlen csendet, mintha csak élcelődne a fiúval, ám ezúttal több dicséret szorult szavaiba, mint bántás. (x”D)*
- Öhhhmm – *a hadvezér tétován szólt közbe.*
- Óh, igen. Kapitány, bemutatom Qui-gon Jinn Mestert és padawanját Obi-van Kenobit – *mutat rájuk, a mellette álló férfi felé fordulva, majd Qui-gonékra néz.* - Bemutatom nektek Tyr Nafeel-t, és nem, nem a rokonom – *félreértések elkerülése végett teszi hozzá az alábbit.* - Üdvözlünk titeket Arbrán, tehát titeket küldött a Jedi Templom? – *karba font kézzel várja a választ, miután Tyr és a két Jedi helyi szokás szerint meghajlással üdvözölték egymást. Mintha nem akarná elhinni, hogy valóban a régi ismerősöket látja maga előtt, ha ez a Sors, amiről Yoda Mester annyi hozzáértéssel folyton beszélt, akkor most rendkívül pipa rá.* |
//Qui-gon Jinn & Obi-van Kenobi//
*Qui Gon és Obi Van egy diplomáciai küldetés keretében a Bon'nyuw-Luq szektorban tartózkodnak, mikor a hajójuk egy üzenetet fog, mely egyenesen a Templomtól jön. Amint létrejön az összeköttetés, Plo Koon jelenik meg a holokivetítőn.*
- Obi Van – *Kezd bele, mivel ő az egyetlen akit lát.* - Hol van Qui Gon? – *Obi-van maga mögé néz, majd egy halk sóhajtást enged el.* - Nincs magánál. Valamivel kiütötte magát még a bolygón és most, egy kicsit… - *Plo Koon Mester csak mérgesen néz maga elé. Míg Obi-van megpróbálja kimenteni Mesterét a kutyaszorítóból.* - Mióta Ran… -
- Nem akarok megint erről hallani. Tudom, hogy Jinnt megviselte a barátja távozása, de Yoda felajánlotta neki, hogy pihenhet, nem fogadta el. Talán ostobaság volt rátok bízni a feladatot.
- Nem Mester eredményesek voltunk. A Mester csak a felszállás előtt került ilyen állapotba. – *Plo Koon sóhajt egy nagyot, majd folytatja.*
- Mivel csak ti vagytok a szektorban, nincs más választásunk. Bejelentés érkezett, hogy az Arbra rendszerben komoly háborús megmozdulást történt. Míg a szenátus nem dönt komolyabb erők mozgósításáról, mely sokáig tarthat, addig nem küldhetünk oda nagyobb csapatot, így ti vagytok a legközelebb, és meg tudnátok nézni, hogy a helyzet mennyire komoly. Egy volt jedi – *Itt egy hosszabb hatásszünetet tart.* - Ranmaou a helyszínen van, a segélykérés is tőle származik. -
*Ekkor a háttérben mozdulatlanul fekvő Jinn megmozdul. Felül, s mintha nem is lenne semmi baja. Mintha teljesen józan lenne, nyilvánul meg.*
- Vettem Plo Koon, azonnal leellenőrizzük a helyet. – *Majd ezek után jelentést ad a korábbi feladatukról. Plo Koon csak döbbenten néz a teljesen józan fickóra, aki oly gyorsan rázza le, amilyen gyorsan csak tudja, hogy céljuk felé indulhassanak.*
- Mester – *fordul értetlenül Obi-van Qui-gon fele.* - Te csak. Megint csak blicceltél?! – *Idegesen csattan fel.*
- Egy Jedi sosem bliccel ifjú tanítványom. Mindig épp annyit tesz, amennyit tennie kell. – *Majd átveszi az irányítást. Régebben már járt itt egyszer, bár már nem pontosan tudja milyen apropóból, így tudja, merre kell mennie.*
- Folyton így viselkedsz Mester, ezért nem léptél még elő. – *Ezek után kisebb csend ülepszik kettejükre. Mind ketten aggódva néznek a célbolygó felé, mikor az feltűnik. Már fél éve lehetett, hogy utoljára látták egymást. Kenobi eszmélet vesztése előtt látta, Jinn pedig, mikor Ran végleg távozott a Rendből. Erről sosem beszélt tanítványának, így Kenobi nem tudhatja, mi történt akkor, de ahogyan Mestere viselkedik, valaminek történnie kellett.
A bolygó előtt megállnak, s megpróbálják felvenni a kapcsolatot a segélyhívóval, ám nem sikerül. Csak zaj jön a másik oldalról, az adás pedig nem tud létrejönni.*
- Valaki zavarja az adást – *Jelenti ki Jinn, miután ellenőrizte a jelet.* - Le kell szállnunk.
- De Mester, nem tudhatjuk, hogy miféle anyaggal találkozunk.
- Jedik vagyunk, megoldjuk. – *Ekkor egy robbanás rázza meg a hajót.*
- Találat érte a jobb hajtóművet Mester! – *Jelenti Obi-van miközben megpróbálja egyenesben tartani a hajót.* - Le kell szállnunk. -
- Látod megmondtam, le kell szállnunk. – *Jinn hangja nyugodt, pedig helyzetük komoly és ezt ő is tudja. A pánikba esés azonban nem segítene rajtuk. A hajóra nincs felszerelve semmilyen fegyver, hiszen ez egy diplomáciai szolgálatot végző űrhajó. A jármű belép a légkörbe, majd még egy találatot kap félúton a föld felé, mely eltéríti az eredeti iránytól. Vörös lámpa gyullad fel a vezetőfülkében.*
- Ez nem jó jel. – *Jelenti be Qui-gon miközben szép lassan beköti övét, mely eddig a szék szélén liffegett.* - Sok szerencsét Obi-van. – *Obi-vannak ideje sincs erre reagálni, erősen megmarkolja a botkormányt és minden erejével a leszállásra koncentrál. Az érkezés nem nevezhető lágynak, a jármű legalább tíz métert csúszik a földön, félig beletemetve magát mielőtt megáll.
Az ajtó már nem működik, erővel kénytelenek kirobbantani a helyéről. A felszínre lépnek. Jinn egy mély levegőt vesz.*
- Úgy tűnik még élek. – *Tanítványára néz. Kenobi még mindig szkeptikus ezzel kapcsolatban így habozva vesz levegőt.*
- Meg kell találnunk Rant – *Jelenti ki, miközben körbenéz. Romokat látnak maguk körül, de egy embert sem. Jinn egy lépéssel tanítványa előtt jár, egy kommunikátort tart a kezében, s azzal próbál jeleket küldeni. Ha ez is befuccsolna, akkor az erőhöz fordul, s így üzen Rannak.* |
//Ranmaou Nafeel//
*Több, mint fél év telt el, hogy hátrahagyta a Templomot, és ez a hat hónap igencsak mozgalmas volt számára. Szinte egyszerre, összemosódva játszódnak le ezen hónapok eseményei fejében, beleértve a Jedi Templom elhagyását is. Az összes érzelem, melyek a múltbéli időkben átjárták egyszerre nehezültek a mellkasára.
Fülsüketítően éles hanggal csapódik be mellette egy lézerágyú a talajba.
Szédelegve kényszerítette magát talpra, oldalán a helyi hadvezér igyekezett összekanalazni őt és futásra kényszeríteni az űrhajó felé. Érthető, nélküle nem jutnak el semerre.
A cselekmények gyorsan történtek ezek után, felszállni a gépre, beindítani a hajtóművet, minél előbb elhagyni a csata színterét. Újabb próbálkozás bukott el az ellenszer megszerzése ügyében. Túl sokan vesztek oda, a méreg pedig egyre gyorsabban hat a bolygón, ha nem az, akkor az értelmetlen csatározás miatt fogy a nép száma. Talán a hatalmon lévők most már belátják, hogy tárgyalniuk kell.
A tárgyalószoba a föld alatt van, mikor is jutottak ide? Talán két hónapja már, hogy itt üléseznek a bolygó vezetői, meghúzódva a felszín alatt, elbújva a kinti káosz elől.*
- Én csak ismételni tudom magamat – *jelenti ki semleges hangon.* – Tárgyaljunk.
- Tárgyalni?! Ezekkel a gyilkosokkal, ezekkel a barbár ősemberekkel?!
- Akiket Ön, kultúrátlan ősembereknek nevez, kérem, vegyi támadást mért egy egész bolygó ellen, és sikerrel járt – *támaszkodik a kerek asztal lapjára, miközben tekintetét a legmagasabb pulpituson ülőre szegezi. Mennyivel könnyebb lenne nélküle, vagy ha egyszer őt küldenék ki a csatatérre, de egyszerűen le kellett nyelniük, hogy nincs rálátása ezekre a dolgokra.
Konokul nézett vissza rá, majd jelentést kért az illetékesektől. Újabb ötszáz ember halt meg a mérgezésben, ezerkétszázan a csatatéren, tízen a másik bolygón a „titkos” bevetésen. A muníció is fogy. A makacs pillantás megtörni látszott, ezek a számok végre hatottak rá. Mire elhangzott a „Mit tanácsol?” – kérdés szájából. Ran rezignált arccal fogadta a segélykérő pillantást, próbálta érzelmeit, a harctéren előtört emlékeit mélyebbre temetni magában. Nem akart azokra az időkre gondolni.*
- A békés átmenethez mindenképp segítség kell – *jelenti ki az egyértelműt.* - Talán a Jedik… - *Habozva hozakodik elő ezzel az ötlettel. A hatalmon lévők végül egyöntetűen helyeseltek, végre, annyi hónap után!*
*Lévén tőle származott az ötlet, neki kellett leadnia a hívást. Órákat meditált rá, mire sikerült rávennie magát, a szükség megkövetelte. Kódolt úton kezdte meg a hívást, a hajón, melyet már hónapok óta használt, szinte azon élt, sose lehetett tudni, mikor kell cselekedni azonnal. Jobb, ha mindig jelen volt.
Az üzenet nem hosszú, nem engedhette meg magának a fecsegést. Sürgősen kéri cselekvésüket és egy békés átmenetet biztosító Jedit a feladatra. Szűken prezentálja a miértjét, hogy a napjaik meg vannak számlálva.
Segélykérő porításával viszont reménykedett, hogy mielőbb megfejtik a kódolt adást a Templomban.* |
[17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A portált szépítő kódokat köszönöm a 
